Tábori Györggyel, az MPRSZ örökös tagjával beszélgetett a szövetség előtti időkről, az alapításról, etikus és etikátlan kommunikációról, 2021 kihívásairól a pr-ben Varga Zita Hella, a Salt Communications Kft. pr-vezetője, az MPRSZ Etikai Bizottságának tagja.

Melyik szakmai eredményére a legbüszkébb?

Talán nem is időrendben, de a legjelentősebb, legfontosabbnak tartott szakmai siker a NATO-bővítéssel kapcsolatos kommunikáció. 1995-től a washingtoni nagykövetségen dolgoztam, és elsődleges feladatunk volt a lobbizás: az USA szavazza meg Magyarország felvételét a NATO-ba. Ez akkor nem volt egyértelmű: a szenátusi támogatottság ekkor csak 30-40%-os volt a szükséges kétharmad helyett. Olyan eszközöket kellett kitalálnunk, amelyek látványosak, hatékonyak, meggyőzőek. 1978-ban, Carter elnök idején kaptuk vissza a koronát az amerikaiaktól, kitaláltuk, hogy a 20. évfordulón, 1998-ban jelképesen visszaadjuk azt az amerikai népnek. A Capitoliumban megrendezett nagyszabású ünnepségen a magas rangú vendégek (köztük az 1978-as, budapesti visszaadási ünnepségen részt vevő delegáció néhány tagja) előtt mondtunk köszönetet a 20 évvel azelőtti amerikai gesztusért. Az ünnepség után leutaztunk a delegációval Atlantába, és Gönz Árpád köztársasági elnök úr átadta Carter elnöknek a korona másolatát, amelyet az elnöki könyvtárában, múzeumában helyeztek el.

Az akciónak hatalmas visszhangja lett, többek között Carter népszerűsége miatt is.  Természetesen sokat segített, hogy Atlantában van a CNN központja, és a csatorna élőben tudósított az eseményekről. Göncz elnök úr interjút is adott a hírtelevíziónak, amelyet nagyon sokan láttak Amerikában.

Nem a NATO miatt beszéltek rólunk, hanem indirekt módon sikerült ránk irányítani a közvélemény figyelmét. 1999-ben Magyarország NATO-tag lett. Ez a néhány éves sikeres lobbitevékenység szakmai életem legizgalmasabb feladata volt.

A másik, amit kiemelek, egy korábbi, de a 30 éves pr-szövetséghez jobban köthető tevékenység: az első kelet-nyugati pr-konferencia megrendezése 1988-ban, Bécs-Budapest helyszínnel. Akkor a szövetség még nem létezett. Én voltam az első kelet-európai tagja az IPRA-nak, és egyértelmű volt, hogy a pr-szakma nemzetközi szervezete sok segítséget tud adni a hazai szakembereknek. Javasoltuk tehát, hogy legyen egy nemzetközi konferencia, amelynek vállaltuk a megrendezését. A konferencia Bécsben kezdődött, majd az egész delegáció vonatra szállt Budapest úticéllal. (Már az is nagy feladat volt, hogy 1988-ban egy vonat a határon megállás nélkül átjöhessen!) Több mint száz pr-es utazott a vonaton, az egyes kupékban pedig más és más témák kerültek megvitatásra. Budapesten a  Parlamentben és a Kongresszusi Központban zajlott a rendezvény, de a legfontosabb, hogy be tudtunk mutatkozni a nyugati pr-eseknek, és nemzetközi kapcsolatokra tettünk szert.

Hogyan került kapcsolatba a pr-szövetséggel?

Éveken keresztül pr-rel foglalkoztam, bár akkor még nem így hívták. 1984-től az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalatnál (IPV) dolgoztam, országarculatot építettünk külföldön: vezető külföldi újságírókat hívtunk Magyarországra, hogy cikkeikkel olvasóiknak bemutassák az országot. Eleinte 40-60, később már mintegy 100 újságíró érkezett meghívásunkra, szervezésünkben külföldről évente a Tavaszi Fesztiválra.

Az 1988-as IPRA-konferencián felajánlották, hogy Magyarország képviseltetheti magát az IPRA Tanácsában, de ahhoz szükséges a hazai szövetség létrehozására. Ekkor kezdtünk el dolgozni azon, hogy létrejöhessen az MPRSZ. A megalakulás után én a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó titkár lettem. 1995-ben külföldre mentem dolgozni, emiatt távolabb kerültem a szövetségtől, inkább a háttérből segítettem: az amerikai pr-szövetséggel (PRSA) tartottam a kapcsolatot (szakmai konferenciákon vettem részt, előadásokat tartottam), és küldtem haza szakmai anyagokat. Később a vállalati oldalra kerültem, és már nem álltam napi szinten kapcsolatban a pr-szövetséggel, de folyamatosan nyomon követtem a tevékenységüket.

Visszatekintve az alapítás körüli időkre, azt gondolom, hogy nagy volt a lelkesedés, de nem használtuk ki a lehetőségeket. A szakma megítélése ma már korántsem olyan pozitív, mint a ’90-es évek elején volt, elveszítettük azt az előnyt, amivel indultunk, és azt az előnyt végképp nem használtuk ki, hogy mi vagyunk azok, akik kommunikációval foglalkozunk. Elméletileg tudjuk, tanítjuk, alkalmazzuk és gyakoroljuk a kommunikációt, de nem csináltuk meg a pr-jét a pr-nek, és úgy gondolom, ez azóta is látszik. Ebben mi is hibáztunk, de még nem késő ezzel foglalkozni, és itt lenne az ideje.

David Attenborough Egy élet a bolygónkon c. könyvében azt mondja: „Azért értünk el ennyi mindent, mert mi vagyunk a legértelmesebb teremtmények, akik valaha is éltek ezen a bolygón. Most már bölcsnek is kell lennünk”. Most tehát a pr-szakma is legyen bölcs: éljünk a lehetőségekkel, érjük el, hogy ne csak mi tudjuk, hogy mire jó a szakma, hanem mások is. Ha politikától függetlenül, szakmai alapon tudnánk működni, az sokat segítene a pr hazai megítélésén.

Ön szerint milyen az etikus viselkedés a pr-ben?

Hiteles legyek, olyat képviseljek, amit magam is fel merek vállalni, ami mellé oda tudok állni. Ha nem vagyok hiteles, olyanról kommunikálok, ami nem én vagyok, az hamar kiderül, rögtön észreveszik, és ma már mindenre gyorsan figyelnek. Az az etikus viselkedés, ha hitelesen képviselem az ügyet, és ha olyat képviselek, amely számomra is elfogadható, amit magam is felvállalok. Ahhoz, hogy etikus pr-es legyek, etikus embernek kell lennem. Nincs kompromisszum!

Az etika nemcsak egy elv, hanem követelményrendszer, egyfajta attitűd. Nem elég erkölcstanról beszélni, hanem e szerint kell élni. A szakmai és az egyéni etikát össze kell hangolni. Nem elég etikusan élni a magánéletben, hanem ezt a szakmában is gyakorolni kell. Sohasem leszünk hitelesek, ha más etikai normákat követünk a szakmában, mint a magánéletben.

A jelenlegi járványhelyzetben naponta szembesülünk azzal, hogy valaki mást mond és másként él, másként viselkedik és másként politizál. A pr sosem hazudhat. A korábbi interjúkban felmerült, hogy mi az igazmondás és a hazugság közötti különbség. A pr- szakmában sem fordulhat elő, hogy vizet prédikálunk és bort iszunk, ellenkező esetben azonnal hitelét kell veszítse a szakma, a szakma képviselője, az ember.

Változott-e az etikus kommunikáció fogalomköre az elmúlt évtizedekben?

Azt gondolom, hogy alapjaiban véve nem változott. Régen is volt olyan kommunikáció, ami nem nyíltan, de céltudatosan a közvélemény szemével, fülével játszott, de korábban egyértelműbbek voltak az etikai normák, könnyebben számon kérhetőek. Talán most kifinomultabbak lettek az eszközök, jobban el lehet titkolni, mert nincsenek mindenki számára hiteles források, elfogadott normák. Mindenkinek vannak saját normái, minden közösség igyekszik kialakítani a saját normáit, több példát látunk. Megengedőbbé, elfogadóbbá vált a világ, ezt sugallja a média, a közösségi háló, és nem keressük a tiszta etikát. Prostituálódott a kommunikáció, ma már van az a pénz, amiért az etika átléphető. Ez egy nagyon szomorú helyzet.

Milyen kihívások elé állítja a vírus okozta helyzet a pr-t 2021-ben?

Az interjú folytatása az MPRSZ oldalán olvasható IDE kattintva. 

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.