Egy ügynökségnél a kreatív feladatok között mindig előkelő helyet foglal el a logótervezés, amely az egyik legkülönlegesebb alkotói folyamat. Nemrég megtervezhettük a Corvinus Egyetem új logóját, amely az egyetemi tudás értékét és a hitelességet hivatott tükrözni a csőrében gyűrűt tartó hollóval. De akár a korábban megalkotott Folly Arborétum és Borászat logóját is kiemelhetnénk, amely lényegretörő letisztultságával nyerte el mind az ügyfél, mind a közönség szeretetét. További logó tervezői munkáinkról ITT olvashattok még bővebben.

De mégis hogyan kezdenek hozzá a grafikusok egy ilyen nagy kaliberű folyamathoz – kvázi a semmiből? Honnan merítenek inspirációt egy új logó tervezéséhez? Megkértük grafikus kollégáinkat, hogy avassanak be minket a logókészítés misztériumába.

Serflek Máté tervezőgrafikus:

Először is felmérem az adott témához kapcsolódó fogalmi és formai eszköztár lehetőségeit (ügyfél identifikálása), hogy a témakörhöz milyen vizuális elemek társíthatóak, milyen grafikai világra lesz szükség a logóhoz. Ilyenkor meghatározom, hogy figurális, absztrakt vagy tipográfia alapú lesz-e a logó. Ezek után elkezdek vázlatokat rajzolni a választott irányvonalban, majd végül párat gépen kiszerkesztek.

Az internetről merítek inspirációt, szinte már túl sok is rajta az inspirációs lehetőség. Az Instagram nagyon jó platform új, feltörekvő designerek követésére, de akár a nagyobb, már befutott stúdiók legfrissebb munkáit is azonnal láthatjuk. A számomra érdekes grafikákat elmentem magamnak, így sokszor a munkát megelőzi az ihlet forrása.

Leginkább a diplomamunkám logóját szerettem megalkotni, mert elrugaszkodhattam a „hagyományos” logótervezéstől és egy több fázisú logotípiát készíthettem. A Saltnál készült logóim közül a Habsburg Ottó Alapítványét kedvelem, az tükrözi a grafikai „stílusomat” a legjobban.

Burus Botond art director:

Mivel nincs egyértelműen követhető logótervezési recept (hiszen épp’ az egyediség, megkülönböztethetőség elérése a cél minden alkalommal), csupán a folyamat néhány hasznos állomását tudom azonosítani. Ilyen a konkrét tervezést megelőző kutatás, feltérképezés, az ezt követő vázlatozás, majd jó esetben a konzultáció több szakmabelivel (esetünkben a kreatív divízió többi tagjával), egy shortlist összeállítása az elkészült tervekből, illetve a véglegesítés az ügyfél visszajelzései alapján.

A fenti folyamat eleje és vége már bejáratott mederben zajlik, az érdekes talán a középső, sok mindent eldöntő gondolkodási, vázlatozási fázis. Ez valószínűleg minden tervezőnél más és más. Számomra az az ideális, ha több napig tarthat, és ha közben egyéb, monotonabb feladatokkal is haladnom kell. Ilyenkor folyamatosan jár az agyam, fejben rajzolok, majd az arra érdemes elgondolásokat a kezem ügyébe eső papírfecnikre firkálom át. Estek már ennek áldozatául mindenféle hivatalos iratok, számlák, meghívók, iskolai üzenőfüzetek. Itt rögtön kiderül, melyik elgondolás lehet életképes. Azt átvezetem digitális felületre, és ha szükséges, különféle variációkat eredeztetek belőle. Ez a szakasz már koncentráltabb jelenlétet igényel, általában zenét, podcastet, hangoskönyvet hallgatok közben, és ezek aztán össze is kapcsolódnak az adott feladattal. Évekkel később is emlékszem, hogy min dolgoztam épp, amikor egy bizonyos album vagy podcastepizód megjelent.

Vannak már bejáratott felületek, honlapok, amelyeket fel szoktam keresni szinte napi rendszerességgel inspirálódás céljából. Ennek az a veszélye, hogy körkörössé válik a viszonyunk, egy idő után tudom, mire számíthatok, és így magam is kiszámíthatóvá válok. A valódi, frissítő erejű inspiráció általában váratlanul érkezik, egy gyerekrajz, egy hámló reklámfelület, esetleg egy színházi előadás képében. És néha akad olyan forrás is, amely kimondottan nem a szakmából származik: munkamódszertan, lelkesedés, precizitás tekintetében jelentett már inspirációt egy fáradhatatlan bútorszerelő asztalos is.

A logók közül mindig az aktuális áldozat a legfontosabb. Különösen addig, amíg lehet remélni, hogy most aztán valami igazán egetrengető eredmény fog születni.

Nagy István tulajdonos, kreatív igazgató:

A tervezés alapvetően egy alkotó játék – mivel tétje van, ezért komoly játék. Tervezőként olyan vizuális jeleket hozunk létre, amelyeket sajátos, megkülönböztető jelleggel – jelentéssel, tartalommal – ruházunk fel, ezáltal kiválnak környezetükből. Olyan kulturálisan többrétegű erőteret képezünk, amely együttműködésre, dialógusra késztet, beazonosító és asszociatív folyamatokat indukál a befogadóban.

A tervezői folyamat közben a következő szintaktikai szempontokat mérlegeljük: mik azok a dolgok, amelyek képesek jelként működni, milyen kapcsolatban kell állnia a jelnek a témájával, milyen viszonyban kell állnia környezetével egy jelnek, témának ahhoz, hogy érthetővé váljon?

A jel összekötő szerepet tölt be a jeladó és a jel befogadója között. A jel néhány kritériuma, amire tervezőként tudatosan vagy ösztönösen törekszünk: minőségi különbséggé váljon, azaz a jel vizuális eszköztára hatékony, hatásos, esztétikailag kiművelt, önálló vizuális entitást képezzen. Ez az entitás valami, ami másmilyen, ami megkülönböztet, elkülönül, kontrasztban áll környezetével. Emellett a jel váljon rendszerbe illeszkedővé, azaz hatékonyan épüljön be abba a kulturális értékrendbe, ahova tart(ozik), vegye figyelembe a társadalmi szokásokat, kódokat. Továbbá sűrítsen, egyszerűsítsen, gyors interakcióra, cselekvésre, állásfoglalásra, párbeszédre késztessen; valamint határozott, egyértelmű állításokat tegyen közzé, következtetések levonásához segítsen hozzá. A logotípia szimbólum, metafora, ikon, imágó és imitáció, ahol a természeti formák, arányok redukálása, a hasonlóságok megtalálása, a felidézhetőség, memorizálhatóság a funkció része.

A márkát meghatározó elsődleges és másodlagos arculati elemek és az ezekből származtatott kommunikációs felületek egyetlen, meghatározó központi gondolat köré szerveződnek. Ez a márkaüzenet a legbelső körben, a vizuális rendszerünk középpontjában áll és hat kifelé.

Számomra a VMSZ Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata logotípiájának tervezése volt a legtanulságosabb ebből a szempontból. A jel itt elsősorban nem brand elem, nem kizárólag imázs hordozó, hanem a mentésben gyakorlati szerepet játszó, funkcionális eszköz. Itt a brand központi gondolata egyértelmű, sőt életbevágó: A mentőcsónakon, ruházaton a jelnek a nehéz látási viszonyok közepette jól láthatóan, messziről üzennie, sőt, harsognia kell a mentésre várók számára: Tarts ki, közel a segítség! A viharban, vízpárával telített éjszakai levegőben is jól látható “vizuális szirénaként” kell működni. A logotípia közben ez volt az elsődleges szempont, cél. Itt a másodperceknek felértékelődnek. Olyan elemekből építkeztünk, amelyek mélyen beivódtak kulturális nyelvkészletünkbe és így nem igényelnek dekódolást, nincsen szándékos dramaturgiai késleltetés.

Tehát egyértelműségre, gyors percepcióra, beazonosíthatóságra törekedtünk. De ez az egyértelműség tervezői szempontból egyben nehézség is, mert ami általánosan elterjedt – a mentőöv, a kereszt, a Konstantin-kereszt – nehezen alakítható egyedivé, ami a márkajelleg egyik kritériuma. A VMSZ esetében úgynevezett ligatúrával éltünk, azaz összevontunk két általános, széles körben ismert és használt elemet, így a két általánosból született egy egyedi, sűrített tartalom, amely ugyanakkor megőrizte konnotatív, asszociatív, közmegegyezésen alapuló alapjelentését is. A forma további játékos építkezésre adott lehetőséget, így a jól megalapozott és átgondolt vizuális gondolatból – a VMSZ szolgáltatási körébe tartozó almárkák feldolgozásából – komplex logotípiacsalád született (Balaton Help / Úszómester felügyelet / VMSZ Gyerektábor).

xxx

Ha új arculatban, arculat frissítésben, logótervezésben gondolkodsz, és felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.