A hétvégén egyik projektmenedzser kollégánk, Viki „megszervezte” a saját futóversenyét, és lefutott 30 kilométert a Velencei-tó körül, nagyon büszkék vagyunk rá! Ezt a nagy eseményt persze lelkes kollégánk, Béla (DTP specialista) és újdonsült befogadott kutyusa Málna (a.k.a. aranyhal specialista) sem hagyhatta ki, és kimentek Agárdra, a verseny rajtjához Vikit biztatni. Velencén Botonddal (art director) és családjával is be volt tervezve egy találkozó, hogy még kerekebb legyen a nap. Most megosztjuk veletek az erről a napról szóló Salt-os levélváltást:
Béla, DTP specialista:
„Hétvégén megtörtént a nagy találkozás! Csodálatos időnk volt, ideális körülmények futáshoz, sétához, palacsintához.
A szurkolói csapat
14:07-kor, a verseny előtt útjára bocsátottuk Vikit, érzékeny búcsút vettünk. Ezt követően Málnával célba vettük Gárdonyt, hogy elüssük az időt.
Útközben megálltunk egy korsó folyékony palacsintáért, és irigykedve néztük a kite-osokat, szörfösöket meg yollésokat. Ragyogó időnk volt. Málnára külön figyelnem kellett, mert állandóan fürödni szeretett volna a Velencei-tóban. Nálam ehhez a projekthez nem volt semmi utóhasznos holmi, így nem engedhettem a folyamatos próbálkozásnak.
Gárdonyba 14:40-kor érkeztünk meg, ahol az unokaöcséméknél Málna belevetette magát az aranyhalas tóba. Innentől csak a napsütésben bízhattam, meg abban, hogy menet közben majd leszárad és vonat kompatibilisek leszünk.
16:03-kor indultunk tovább Gárdonyból és 16:40-kor értünk be Velencére, ahol sajnos lekéstük a Botond Család találkozást. Viki elégedettségi faktora is magasan volt. Úgy tudom, 17:30 magasságában ért vissza Agárdra, de a pontos számokat majd – remélem – megírja ő...
Jó kis nap volt, csinálunk még ilyet!”
Viki, senior account manager:
„Béla, nagyon örülök, hogy találkoztunk, szuper, hogy kijöttetek hozzánk Málnával! :)
A rövid élménybeszámolóm:
Az első 24-25 km elég gyorsan elrepült, utána viszont elkezdtem fáradni, egyre többször néztem az órámat, hogy mennyi van még vajon, akkor már úgy éreztem, hogy csak vánszorognak a méterek, és egy kicsit lassultam is. Pont egy kört tudtam tenni, Agárdra visszaérve értem el a 30 km-t, az időm 3:06:21 lett. A testvérem bicajjal kísért, ő próbált átsegíteni a nehezebb pillanatokon, illetve mindent dokumentált is. Nagyon sokan voltak a tó körül, a legtöbben biciklivel, de akadt pár futó is, akikkel így mindig tudtuk biztatni egymást. :)
Még egyszer köszi Béla a biztatást!
Ui.: Ha valakinek megjött a kedve a futáshoz, akkor jövő héten kezdhetjük a felkészülést a következő megmérettetésre, a maratonra! :D”
