Az elmúlt hetekben egyre inkább éreztük a Saltban is, hogy a sok home office után ránk fér egy kis felfrissülés. Kimaradtak az irodai beszélgetések, leépültek az emberi kapcsolatok, és ennek éreztük hiányát. Ezért elindult a SALT (belső) KIHÍVÁS, vagyis kihívtuk saját magunkat: futunk, biciklizünk, városi sétákat szervezünk, olvasunk, vagy csak egyszerűen beszélgetünk. Bárki bármibe bekapcsolódhat, semmi sem kötelező, és a munkaidőből is lecsíphető rá egy kis idő. Szávai István, a PO divíziónk vezetője egy rendhagyó történelemórát tartott a Vérmezőn. Az idegenvezetés annyira sikeres volt, hogy pótórát is tartott. Kétszer is. Ezért felkértük Pilut (alias István), hogy mesélje el a Salt blogon is irodánk környékének történelmi érdekességeit. (Még egy ok, amiért szeretünk itt dolgozni.)

A fotón a tanár úr és tanítványai

Szerző: Szávai István, a Salt Communications PO divízójának vezetője

Irodánk a Vérmező szélén, a Logodi utcában, a Várhegy meredeken emelkedő oldalában található. Kevesekben tudatosodik, de körülvesz itt minket a történelem. Aki figyelmesen jár, látja a nyomokat, tűnődik, hogy ez, vagy az a kopott kődarab, falmaradvány vajon milyen korból ragadt itt, kiknek állítanak emléket a Vérmezőn a szobrok, és egyáltalán, ez a borzongató név, meg a különös Logodi szó honnan erednek? Botcsinálta történészként kanyarodok egyet az időben, hogy egy kicsit jobban megismerhessétek a környék múltját.

A történet egészen régen kezdődik. A Budai-hegységben, Nagykovácsi környékén lehullott csapadék időtlen-idők óta keresi útját a Duna felé. Évezredek szívós munkájával vájja ki többek között a Remete szurdokot, majd kiérve a lapályra, leteszi hordalékát, a Várhegy és a Kissvábhegy között szépen feltöltve a területet, aztán elkanyarog a Naphegy és a Gellérthegy felé, hogy végül ott érje el a folyót. Amikor megjelennek az első emberek a vidéken, kedvükre van ez az időszakos vízfolyás, a termékeny völgy és a közeli melegvizű források, hát megtelepednek. Jönnek-mentnek az évek, a Dunán átkelőhelyet alakítanak ki a Gellérthegy tövében, kereskedők hozzák az áruikat, a rómaiak a túlparton egy kiserődöt is építettnek a rév védelmére, a Petőfi szobornál máig láthatók az alapjai.

A magyarok bejövetele után pedig kis falu települ a mező északi végére. Logodnak nevezik – a -d az ómagyar kor tipikus helynévképzője, lásd még Fonyód, Mogyoród vagy Sasad nevét -, a kis vízfolyás pedig valamikor később megkapja az Ördög-árok nevet.

Templomot is építenek maguknak, és ahogy a középkori Magyar Királyság irányítása átkerül Székesfehérvárról Esztergomba, majd Budára, úgy fejlődik ez a település is, kiszolgálva a hegyen élő urakat. Aztán Mohácsnál a királlyal az élen, összeroppantják a törökök azt, amit királyi hadseregnek hívnak. Logod falu is elpusztul, lakói vagy elmenekülnek, vagy rabságba kerülnek, a templomot lerombolják. Csak a falu neve marad meg. A harmincas években több földcsuszamlás is volt a Várhegy oldalában, ezért tereprendezést hajtanak végre. Ennek keretében a Logodi utcától az Attila útig meghosszabbítják a Bugát lépcsőt, amely mellett az elektromos művek is építtet ekkor egy áramátalakítóközpontot.

Logod templomának romja a Bugát lépcsőnél. Fotó: Szávai István

A munkálatok során falmaradványok, emberi csontok és kegytárgyak kerülnek elő – a történészek Logod falu templomaként azonosítják a romokat.  Ha felsétálsz az Attila útról a Bugát lépcsőn a Logodi utca felé, állj meg félúton a kis téren és képzeld el, ahogy ezer évvel ezelőtt egy pap azt mondja zengő hangon az oltár előtt: Isa por es homu vogymuk…

Egyhajós, 20 méter hosszú, 10 méter széles gótikus stílusban épült kis templom volt ez, a szentély valahol ott lehetett, ahol most a boltíves támfalak tartják a Logodi utcát.Amikor végül kikergetik a törököt - persze jön helyettük más, hogy ne legyünk egyedül - akkor a császáriak a várat nem igazgatási központként (hiszen a király Bécsben székel), hanem katonai objektumként kezelik. Elrendelik, hogy nyugat felé, ahonnan a legjobban lehetne ostromolni a falakat, ne építsen senki, semmilyen épületet. Ez a vársík, vagy ahogy ők nevezik, a glacis. Kaszálónak, gyakorlótérnek kiválóan megfelel, emiatt aztán Generális kaszálónak nevezi a nép. Délebbre viszont kezd benépesülni újra a környék. Buda visszafoglalásával ugyanis elég komoly lendületet vesznek a keresztény seregek, egészen Vidinig és Szkopjéig kergetik a törököket (bizony, ez már Bulgária és Észak-Macedónia, szóval nem kicsit futottak muzulmán barátaink). De az utánpótlási vonalak megnyúlnak, a franciák hadat üzennek a Habsburgoknak, ráadásul még Thököly sem tud tétlenül ücsörögni korábbi babérjain és megtámadja Erdélyt, így aztán most a császáriak futnak visszafele. Velük tart Arsenije Čarnojević ipeki pátriárka vezetésével vagy 40-50.000 szerb, akiknek nem nagyon akaródzik újra török uralom alatt élni. A Duna mellett vonulnak fölfelé 1690 őszén, és letelepednek az üresre pusztított országban. Ráckeve és Szentendre városkák is ekkor jönnek létre. A Gellérthegy tövében sok délszláv mesterember telepedik le, bőröket készítenek ki, azaz tímárkodnak, innen jön a Tímár-telep elnevezés, törökösen a Tabakhane, ez rövidül később Tabánra. Girbegurba kis utcák kanyarognak fölfelé a Naphegy lejtőjén, szakasztott, mint Szentendrén.

1598-ban a keresztények ostromolják Budát,
a vár alatt baloldalt még látszanak Logod falu maradványai.
Peter Zimmermann rajza.

1795-ben aztán olyasmi történik a Generális-kaszálón, amire emberemlékezet óta nem volt példa Magyarországon: összeesküvő nemeseket végeznek ki. A Rákóczi felkelés után álmosan csordogáló 1700-as évekbe Magyarországon a francia forradalom sem csempész különösebb izgalmat, arra azonban csak fölkapják fejüket a jó budaiak, amikor egy meglehetősen elbaltázott, ráadásul eléggé jelentéktelen összeesküvés azzal végződik, hogy Martinovics Ignácot, bölcseleti és teológiai doktort, fizikust, kémikust, császári titkosügynököt, politikai kalandort és négy társát, majd nem sokkal később még két másik konspirátort lefejezik a mező északi részén.

A legenda szerint aznap éjjel valaki rózsákat ás el cserépben a kivégzés helyszínén, így másnap reggel ezek virítanak ott. A népnyelv mégsem a rózsák után nevezi el a helyet, hanem a Vérmező ragad rá. Szegény Martinovicsék aztán a tér északi részén kapnak egy furcsa kis emlékművet, amit elsőre valami kapcsolószekrénynek néz az ember, valójában viszont egy jelképes kőkoporsó, szövege szerint az első magyar köztársasági mozgalom vezetőinek emlékét őrzi. Az emlékkövet 1955-ben állítják fel, ami némiképp magyarázhatja miért lesz olyan, amilyen.

A kommunizmus viszonya a köztársasági eszméhez finoman szólva is ellentmondásos volt… Bezzeg Kun Béla jóval komolyabb méretű emlékművet kap a korszak végén, 1986-ban, a Martinovics kőlap tőszomszédságában, menetelő vöröskatonákkal és kandeláberrel, noha sok minden nem kötötte őt ide, legfeljebb az, hogy - mint az Édes Anna óta tudjuk - a Tanácsköztársaság bukásakor repülőgépéről, menekülés közben lepottyantott egy aranyláncot a Vérmezőre, miközben zsebei zserbóval voltak tömve. (A valóságban persze vonattal menekült el…) Ez az emlékmű végül a Szoborparkban köt ki a rendszerváltást követően.

A Tabán, az 1930-as években. Zórád Ernő festménye.

A terjedelmi korlátok miatt megkértük a tanár urat, hogy a rendhagyó történelemórát itt, ennél a fejezetnél fejezze be, és az Ördög-árok történetét, az Alagút és a Lánchíd jelentőségét, valamint a második világháború izgalmait egy későbbi órán fesse fel nekünk. Folytatás következik (frissítés: a folytatást ITT találod).

Ha kíváncsi vagy ránk, és hogy milyen projekteken dolgozunk, kattints IDE.

Januárban lehetőségünk adódott, hogy becsatlakozhassunk a Nemzetközi PR Szövetség (IPRA) fülöp-szigeteki tagozatának online előadására, amelyet a Kommunikációs trendek 2021-ben és azon túl címmel rendeztek meg. Philippe Borremans, az IPRA elnöke, veszélyhelyzeti és kríziskommunikációs tanácsadó, képesített tréner is tartott egy előadást Az “új normális” hosszú távú hatásai a Public Relations szakmára nézve címmel, amelyben érintette a pandémia megjelenése óta megváltozott munkamódszereket, az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, az etikus pr-t, valamint a koronavírus-járvány hatását a mentális egészségünkre, az általános stressz-szintünkre és a kiégés fokozott veszélyére – vagy ahogy ő nevezte, a “4. hullámra”. Nagyon izgalmasnak találtuk a szakember felvetéseit, ezért interjút kértünk Philippe-től.

Megváltozott Ön szerint a public relations szerepe, mióta kitört a koronavírus-járvány?

Nem, nem változott meg abban az értelemben, hogy a pr a tájékoztatásról, az összetett koncepciók lefordításáról és a közönség sokféleségéhez való alkalmazkodásról szól. Befolyásolta-e a járvány a szakmánkat? Egyértelműen. A jó kommunikátorok most már megértik, hogy tevékenységeik és azon szervezetek tevékenysége, akikkel együtt dolgoznak, nem egy korlátozott és ellenőrizhető ökoszisztémában történik. Az elmúlt 300 napban egyértelműen bebizonyosodott, hogy az iparág, a közös irányelvek, a márkák, a fogyasztók és az influenszerek kölcsönösen függenek egymástól. A pr szakember az egyedüli, aki kellően képzett és rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy azonosítani és értelmezni tudja ezeket a kapcsolatokat, valamint megoldásokat javasoljon az összetett kommunikációs kihívásokra.

Mit gondol, milyen irányba fog változni a pr 2021-ben? Mit kell tennünk ahhoz, hogy sikeresen vegyük az új kihívásokat?

Nagyon remélem, hogy a szervezetek ma már teljes mértékben megértik, hogy a jó, átlátható és etikus kommunikáció élet-halál kérdése. Ezt felismerve a mi szerepünk stratégiai és vállalati tanácsadói szempontból még lényegesebbé válik. Egyértelműen ezt láttam a mi belső kommunikációval foglalkozó kollégáinknál is, végre elismerik őket azért, amik: igazi belső tanácsadók, akik mindig a vállalat ütőerén tartják egy ujjukat – ők a biztosítókötél vagy a hangvezérlés a szervezet és a munkavállalók között, és nem csak azok, akik a vezérigazgató negyedéves frissítéseit teszik közzé.

A külső kommunikátorok esetében is látható a változás. Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés a tudományos alapú kommunikáció, a stakeholderek és a közösség komplex elemzései, valamint szakmánk „digitalizálása” stb. iránt. Ezek a területek kulcsfontosságúak a szakmánk és iparágunk számára. Most fentebb kell lépnünk, és lehetőségként felfognunk a fejlődéshez, hogy azokká a képesített szakemberekké váljunk, akik (valójában) vagyunk.

Ahhoz, hogy eljussunk idáig, szükség van arra, hogy sokkal többet fektessünk be a szakmai oktatásba, tegyük még elérhetőbbé. Be kell építenünk az etikát mindenbe, amivel foglalkozunk – nem azért, mert „szép elképzelés” ezt támogatni, hanem azért, mert ez a bizalom és a jó pr alapja. Sokkal integráltabb megközelítésre van szükségünk a különböző szakterületek között, és kéz a kézben kell együttműködnünk a tudományos kollégákkal.

Megváltozott Ön szerint a pr eszköztára a koronavírus-járvány kitörése óta?

Van egy pontosan erről szóló hírlevelem (lásd itt: www.prtoolz.com). Az online találkozókra való kézenfekvő elmozduláson kívül a COVID-19 drasztikusan felgyorsította a szakmánk digitalizálását. Több kiemelkedő példát is látok professzionális online sajtószobákról, amelyeket hangfelvevő és videókészítő eszközök podcast sorozatokhoz és interaktív videós műsorokhoz is használnak, sőt, még a mesterséges intelligencia használatának kezdő lépéseiről is. Amikor 2019-ben megszerveztem a virtuális pr-csúcstalálkozót, soha nem gondoltam volna, hogy az online csúcstalálkozók lesznek majd a „sztenderdek”, de most már számos különböző formátumot látok a nagy online konferenciák területén is. Úgy gondolom, hogy ez új, pozitív dinamikát hoz a szakmánkba, és támogatni fogja a világ minden tájáról érkező tapasztalatcserét, ami egyértelműen üdvözlendő. Tehát összességében optimistán tekintek ezekre a változásokra, és remélem, hogy továbbra is folytatjuk az újszerű módszerek felfedezését, és meg tudjuk oldani az új technológiai megoldások integrálását a mindennapi munkánkba.

Látott mostanában olyan pr projektet, amelyet etikai szempontból kifogásolhatónak talált?

Mindannyian ismerjük azokat a nagyobb eseteket, mint a Bell Pottinger ügynökségé stb., de sokkal fontosabb azt a kérdést fel tenni magunknak: ismerve az erkölcsi és etikai értékrendemet együtt tudok-e dolgozni ezzel a szervezettel és képviselni, ahogy kellene? Mert ne felejtsük el, hogy gyakran mi is egy szervezet nyilvános arca vagyunk, és az „ördög ügyvédjét” kell játszanunk, amikor a vállalat hírneve forog kockán. Az etika egyszerre szakmai és személyes kérdés. Van egy határozott etikai kódexünk – tehát egyértelmű, ha valaki kommunikátorként nem tudja tiszteletben tartani és elfogadni ezeket, akkor nincs helye a szakmánkban, a szervezetek viszont önmagukban nem „etikailag kifogásolhatóak”, hiszen a vezetők, az emberek döntenek arról, hogy követik-e az etikai alapelveket.

Említene olyan pr projektet, amely etikai szempontból kifejezetten jó példa?

A tavalyi IPRA Arany Díj nyertese mindenképpen ilyen példa. A BBK Alapítvány elsősorban egy valódi (és fontos) céllal rendelkező szervezet. A legutóbbi kampányukat – amely során beszélgetést kezdeményeztek egy olyan tabutémáról, mint az idősek magánya – nagyon tiszteletteljes és etikus módon vitték véghez (lásd itt: https://www.ipra.org/golden-world-awards/winners/.).

Hogyan tudják a pr szakemberek elkerülni a koronavírus-járvány okozta kiégést? Mit tehetünk, ha már belekerültünk ebbe az állapotba?

A mentális egészség az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk, és megoldani a következő négy évben. Már a világjárvány előtt is szenvedtek a pr szakemberek a rendszeres stressztől és kiégéstől. Például az egyik kutatás szerint az Egyesült Királyságban a pr szakemberek több mint negyede (26%) találja rendkívül stresszesnek a munkáját, szemben a lakosság 18%-ával. A PRCA és a Opinium tavaly közzétett jelentése szerint a pr szakemberek a nehezen kezelhető munkahelyi terhelésekre (55%), a koronavírus hatására (44%) és a kedvezőtlen munka-magánélet egyensúlyára (43%) hivatkoztak a stressz leggyakoribb okaiként (lásd itt: https://news.prca.org.uk/prca-opinium-research-covid-19-caused-significant-stress-pr-practitioners/.).

Sok országban a mentális egészség tabunak számít, pedig nem kellene, hogy az legyen. A stressz elkerülésének legjobb módja az, ha beszélünk róla. Az egyik megoldás a felső vezetés „nyitott ajtó politikája”, és az, hogy együttműködik mentálhigiénés szakemberekkel, így az alkalmazottak tudnak kihez fordulni probléma esetén. A stressz mindenkit másképp érint, de vannak olyan közös, gyakori jelek, amelyekre felfigyelhetünk. A legjobb megbirkózási módszer többek között az elegendő alvás, a kiegyensúlyozott étrend és a testmozgás. Van egy nagyon profi és ingyenes online eszköz a változtatásra: az Everyone OK (lásd itt: https://www.everyoneok.be/). Ez segít abban, hogy az ember nyugodtabb legyen, és napról napra „működőképes” maradjon. Ez egy tudományosan megalapozott, körülbelül 45 perces, lépésről-lépésre elkészített terv. Az ember végigcsinálhatja egyedül, a partnerével vagy a családjával. Elke Van Hoof klinikai szakpszichológus készítette, és a nemzetközileg elismert R-TEP protokollon (Recent Traumatic Episode Protocol = legutóbbi traumatikus epizód protokoll) és a G-TEP protokollon (Group Traumatic Episode Protocol = csoportos traumatikus epizód protokoll) alapul. Ezeket a protokollokat a krízishelyzetekben fennálló akut stressz kezelésére, valamint a mentális ellenálló képesség javítására használják.

Ön szerint mi a pr szakma legfontosabb feladata 2021-ben?

Az lenne a pr feladata, hogy meghallgassuk és érezzük a társadalomban bekövetkezett változásokat, majd tudományalapú kommunikáció segítségével alakítsuk ki a narratívát, az ötleteket és az akcióterveket. Szervezeteink – legyenek azok magán, állami vagy nonprofit szervezetek – mind nagy nyomás alatt vannak. A politikai, társadalmi és környezeti változások állandóak, és az érdekelt felek aktívabbak, mint valaha. Az ezeken a vizeken való hajózáshoz, hidak építéséhez, stratégiák elmagyarázásához és hatás eléréséhez kommunikációs szakemberekre van szükség. Mi vagyunk az egyetlen szakma, amely képes arra, hogy számos különböző, kulcsfontosságú közönséggel kialakított vagy kialakítandó komplex kapcsolatot kezeljen. Tehát röviden: vállaljuk a szerepünket és a felelősségünket, amelynek alapja a transzparencia/az átláthatóság és a határozott etikai alapelvek.

Nemzetközi PR Szövetség
A Nemzetközi Public Relations Szövetség (IPRA), a pr szakemberek vezető globális hálózata. Az IPRA célja a megbízható kommunikáció és a Public Relations etikai gyakorlatának előmozdítása. A szövetség a Public Relations éves globális versenyének, a Golden World Awards for Excellence (GWA, = Arany világ kiválósági díj) szervezője. Az IPRA szolgáltatásai lehetővé teszik a pr szakemberek számára, hogy együttműködjenek egymással és kitűnjenek a tömegből. A tagok a Thought Leadership (=gondolatmenedzsment) értekezéseik, a közösségi média és az ENSZ-szel folytatott tanácsadói státuszuk révén hoznak létre tartalma(ka)t.

Philippe Borremans
Philippe Borremans veszélyhelyzeti és a válságkommunikációra specializálódott, független pr tanácsadó, a Nemzetközi Public Relations Szövetség jelenlegi elnöke. Philippe olyan stratégiai kommunikációs projekteken dolgozik, amelyek a különböző országos és világjárványokra való felkészültség érdekében zajlanak, olyan szervezetekkel együtt, mint az Egészségügyi Világszervezet, az Európai Unió és a Nyugat-afrikai Unió. Széleskörű tevékenységei mellett rendszeresen szerepel vendégelőadóként az európai és észak-afrikai üzleti iskolákban és egyetemeken.

Szerző: Tóth Szilvia, a Salt Communications Kft. junior pr munkatársa

Ha kíváncsi vagy a mi pr és social projektjeinkre, kattints IDE vagy IDE! 

Aki első alkalommal érkezik a Salt Communications Logodi utcai irodájába, az előtérben többnyire rácsodálkozik a bejárattal szemközti szekrénysor ajtóit fedő grafikára. Különös, nonfiguratív ábra ez, mintha egy alaprajz lenne. Volt már olyan vendégünk, aki felismerte, mit lát itt: egy sematikus ábrát a matematikában a „königsbergi hidak rejtélyeként” ismert gráfelméleti problémáról. Hogyan kerül egy matematikai probléma sematikus ábrája egy kommunikációs ügynökség arculatát meghatározó irodai felületre?

Königsberg egy Kelet-Poroszországban található kisváros, a Pregel folyó szeli ketté. A tehetős helyiek hét hidat építettek, amelyek a folyó két partját és a rajta fekvő szigeteket kötik össze, az ábrán – amit a cikkhez is mellékeltünk – ez a folyó és a hét híd látható. Az úri társaság kedvelt fejtörője volt Königsbergben, vajon végig lehet-e úgy menni a hét hídon, hogy egyiken sem halad át az ember kétszer, de mindegyiken átmegy legalább egyszer, és a végén visszajut ugyanoda, ahonnan elindult. A probléma aztán sok tudóst megihletett: elsőként Leonhard Eulert, a gráfelmélet atyját, aki bebizonyította: nem véletlen, hogy az úri társaság nem talált ilyen útvonalat, hiszen ilyen nincsen. De kései utódja, Barabási Albert László is ezzel a történettel kezdi híres, Behálózva című könyvét. Ez utóbbi pedig minket ihletett meg, amikor az irodánkba költözve végül éppen ezt az emblematikus történetet választottuk az előtér dekorációjaként. Barabási - a gráfelmélet nagy hazai koponyáinak, Erdős Pálnak és Rényi Alfrédnak kortárs utóda - akkoriban robbant be a magyar értelmiség tudatába, kísérletet téve arra, hogy a matematika egy bonyolult szeletét közérthetővé és életszerűvé tegye könyveivel és cikkeivel.

Mi hasonló célokat fogalmaztunk meg akkoriban. A kommunikációt mindig is megosztásként, a magunk megosztásaként értelmeztem. Sokkal többet láttam benne felszínes üzenetátadásnál. Számomra a kommunikáció modelljének legfontosabb, alapvető szereplője – a lineáris modellben A-val szokták jelölni – a kommunikáló fél, aki megoszt. Megoszt egy gondolatot vagy a hitét, örömét, bánatát, érzelmeit, megosztja az életét, akár a testét is – és ha jól csinálja, a fogadó fél ezt ugyanolyan nagyra értékeli, amilyen odaadással ő megtette. A kommunikáció hálózatokat épít. A gráf pontjai között éleket húz, újat és újat, és ezzel a lehetőségek újabb és újabb, sokszor beláthatatlanul nagy és bonyolult tereit nyitja meg. A kommunikáló a pont, a kommunikáció az él. Világunk ezeknek a pontoknak és éleknek bonyolult hálózatából épül fel. Lehet vele élni, és lehet vele visszaélni. Használhatjuk jóra, és használhatjuk éppenséggel rosszra is. Az internet által meghatározott világban mindannyiunknak lehetősége van arra, hogy jelentős ponttá váljon a nagy társadalmi hálózatban. Bármelyikünk sztorija terjedhet virálisan a nagyvilágban, bármelyikünk körül besűrűsödhet a hálózat. A kérdés mindig az, tudjuk-e és akarjuk-e tudatosan kezelni a kommunikációnkat, tudatosan alakítani a hálózatot magunk körül. Jobbá akarjuk tenni a világot ezzel a lehetőséggel élve, vagy személyes és önző érdekek mentén használjuk fel azt. Ez a 21. század kommunikációs problémája, és mi ezzel a filozófiával alapítottuk meg a Saltot 2012-ben: segíteni akartunk, és most is segíteni akarunk a tudatos hálózatépítésben ügyfeleinknek, barátainknak, partnereinknek, mert bármilyen közhelyes is, hiszünk abban, hogy ettől jobb lehet a világ…

Kezdetben kicsi ügynökségünk, a Salt Communications ugyanennek az épületnek egy másik, kicsi irodájában működött, amíg egyszer csak nem fértünk el, és tovább kellett lépnünk. Jelenlegi, földszinti irodánk nagyon nagynak tűnt akkor. Emlékszem, ültünk egy nap az üres, nekünk bérlésre felajánlott iroda padlóján a szőnyegen – ugyanis még nem volt bebútorozva –, és azon gondolkodtunk, hogy fogjuk ezt belakni? Aztán meghívtuk ide a barátainkat: beköltözött mellénk a Képmás Kiadó és az Igen Média. És most nemsokára kiköltöznek, mert nem férünk el. Megnőtt a csapat, megnőtt a hálózat is, belaktuk a világunkat. Már vagyunk annyian, hogy érdekes lenne a híres Erdős és Rényi féle portóis kísérlet egy céges bulin: ha csak egy embernek mondanám el, melyik palackban van a ritka értékes bor, és ő is mindig csak a barátainak adná tovább az információt, akkor is nagyon hamar elfogyna a drága nedű.

Hogy világunk hálózatokon alapszik, és problémáit a hálózatok megértésével tudjuk jól kezelni, most, a világjárvány idején mindannyian megtanultuk. Barabási, akiről elterjedt, hogy évekkel ezelőtt megmondta, hogy a vírus, ami felforgatja a mindennapjainkat Kínából jön majd, és Európában elsőként Észak-Olaszországot sújtja, most bizonyára boldogan lubickol a munkában. De munkánk van vele nekünk is: fontos, hogy megértsük és a magunk korlátozott eszközeivel jóra használjuk a hálózatokat, amelyeknek csomópontjaiban élünk. Senki nem sziget – a kommunikáció összeköt bennünket. Ezt szeretnénk jól csinálni és erre hívjuk meg az ügyfeleinket is.

Szerző: Molnár-Bánffy Kata, a Salt Communications Kft. ügyezetője

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

A hétvégén egyik projektmenedzser kollégánk, Viki „megszervezte” a saját futóversenyét, és lefutott 30 kilométert a Velencei-tó körül, nagyon büszkék vagyunk rá! Ezt a nagy eseményt persze lelkes kollégánk, Béla (DTP specialista) és újdonsült befogadott kutyusa Málna (a.k.a. aranyhal specialista) sem hagyhatta ki, és kimentek Agárdra, a verseny rajtjához Vikit biztatni. Velencén Botonddal (art director) és családjával is be volt tervezve egy találkozó, hogy még kerekebb legyen a nap. Most megosztjuk veletek az erről a napról szóló Salt-os levélváltást:

Béla, DTP specialista:

„Hétvégén megtörtént a nagy találkozás! Csodálatos időnk volt, ideális körülmények futáshoz, sétához, palacsintához.

                       A szurkolói csapat

14:07-kor, a verseny előtt útjára bocsátottuk Vikit, érzékeny búcsút vettünk. Ezt követően Málnával célba vettük Gárdonyt, hogy elüssük az időt.

Útközben megálltunk egy korsó folyékony palacsintáért, és irigykedve néztük a kite-osokat, szörfösöket meg yollésokat. Ragyogó időnk volt. Málnára külön figyelnem kellett, mert állandóan fürödni szeretett volna a Velencei-tóban. Nálam ehhez a projekthez nem volt semmi utóhasznos holmi, így nem engedhettem a folyamatos próbálkozásnak.

Gárdonyba 14:40-kor érkeztünk meg, ahol az unokaöcséméknél Málna belevetette magát az aranyhalas tóba. Innentől csak a napsütésben bízhattam, meg abban, hogy menet közben majd leszárad és vonat kompatibilisek leszünk.

16:03-kor indultunk tovább Gárdonyból és 16:40-kor értünk be Velencére, ahol sajnos lekéstük a Botond Család találkozást. Viki elégedettségi faktora is magasan volt. Úgy tudom, 17:30 magasságában ért vissza Agárdra, de a pontos számokat majd – remélem – megírja ő...
Jó kis nap volt, csinálunk még ilyet!”

Viki, senior account manager:

„Béla, nagyon örülök, hogy találkoztunk, szuper, hogy kijöttetek hozzánk Málnával! :)

A rövid élménybeszámolóm:

Az első 24-25 km elég gyorsan elrepült, utána viszont elkezdtem fáradni, egyre többször néztem az órámat, hogy mennyi van még vajon, akkor már úgy éreztem, hogy csak vánszorognak a méterek, és egy kicsit lassultam is. Pont egy kört tudtam tenni, Agárdra visszaérve értem el a 30 km-t, az időm 3:06:21 lett. A testvérem bicajjal kísért, ő próbált átsegíteni a nehezebb pillanatokon, illetve mindent dokumentált is. Nagyon sokan voltak a tó körül, a legtöbben biciklivel, de akadt pár futó is, akikkel így mindig tudtuk biztatni egymást. :)

Még egyszer köszi Béla a biztatást!

Ui.: Ha valakinek megjött a kedve a futáshoz, akkor jövő héten kezdhetjük a felkészülést a következő megmérettetésre, a maratonra! :D”

In January we had the chance to join the webinar entitled ‘Communications Trends in 2021 and Beyond’ that was organised by the International Public Relations Association (IPRA) Philippines. Philippe Borremans, president of IPRA (Emergency Risk & Crisis Communication consultant and certified trainer), held a presentation as well, his topic being The long-term impact of the ‘new normal’ on the Public Relations profession. He talked about our changed way of working, sustainable development goals, PR ethics and the pandemic’s impact on our mental health, stress level and burnout. As he called it, the ‘4th wave’. We found this issue particularly exciting so we interviewed Philippe to gain greater insight into these topics.

In your opinion, has the role of Public Relations changed since the pandemic broke out? If so, how?

“No, it has not changed in the way that Public Relations is about informing, translating complex concepts and adapting these to a multitude of audiences. Has the pandemic impacted our profession? Definitely. Good communicators now understand that their activities, and the activities of the organisations they work with, do not happen in a restricted and controllable ecosystem. The interdependence of industry, public policy, brands, consumers, and influencers has been clearly demonstrated over the last 300 days. Public Relations professionals are the only ones skilled and trained to identify these links, interpret them and propose solutions to complex communication challenges.”

In what direction do you see the role of Public Relations shifting in 2021? What do we need to do to overcome the new challenges and our changed role in PR?

“I really hope that organisations now fully understand the ‘life and death’ importance of good, transparent and ethical communication. And that by recognising this, our role will become more strategic and one of corporate counsel. I have clearly seen this with our Internal Communication colleagues. Finally, they are recognised for what they are; true internal consultants, with a finger constantly on the pulse of the company, the lifeline and soundboard between the organisation and its employees. Not just the ones who publish the CEO quarterly update.

And this is changing for external communicators as well. There is now an increasing interest in science-based communication, complex stakeholder and community analysis, the ‘digitisation’ of our profession etc... All these fields are crucial for us as a profession and industry. We need to step up now and see this as an opportunity to learn and grow into the specialised professionals we are.

To get there, we need to invest much more in professional education, make it more accessible. We need to integrate ethics into everything we do, not because it is a ‘nice concept’ to support but because it is the fundament of trust and good Public Relations. And we need a far more integrated approach among our different disciplines and we need to work hand in hand with our academic colleagues.”

In your view, has the PR toolbox changed since the outbreak of COVID-19, and if so, how?

“I have a newsletter exactly about that (see: www.prtoolz.com). Apart from the obvious shift to online meetings, COVID-19 has accelerated the digitisation of our profession drastically. I see more prominent examples of professional online newsrooms, the use of audio and video as podcast series and interactive video programmes, and even small steps in using artificial intelligence. When I planned the Virtual Public Relations Summit in 2019, I never thought online summits would become ‘the standard’ but I now see many different formats for large online conferences. It brings a new positive dynamic to our profession and will support the exchange of experiences from across the world. By definition, that's a good thing. So overall I feel optimistic about these changes and hope we continue to find novel ways to integrate technology in our day-to-day work.”

Have you seen any PR project recently that is ethically objectionable?

“We all know the big cases such as Bell Pottinger etc... But I think we also need to ask ourselves the following question: can I, based on my morals and ethics, work with and represent this organisation as I should? Because let's not forget, we're often the public face of an organisation and we are supposed to play ‘devil's advocate’ when corporate reputations are at stake. Ethics is both a professional and a personal issue. We have our clearly defined ethical codes - so if you, as a communicator, cannot respect and adopt these, then you have no place in our profession. Organisations as such are not ‘ethically objectionable’, it is the executives, the people who decide who are not following ethics.” 

And vice versa, can you mention a PR project that is a good example in its ethical aspect?

“The winner of last year's IPRA Golden Award is definitely just such an example. BBK Foundation is first of all an organisation with a true (and important) purpose. But their last campaign, to initiate a conversation on a topic as taboo as loneliness amongst the elderly, was executed in a very respectful and ethical way. (See more here: https://www.ipra.org/golden-world-awards/winners/.)”

How can PR professionals avoid burnout in a time of pandemic? Moreover, what can we do if we are already burnt out?

“Mental health is and will be one of the toughest challenges to face and solve in the next four years. Even before the pandemic, PR professionals suffered from regular stress and burnout. In the UK, more than a quarter (26%) of PR professionals find their job extremely stressful compared to 18% of the general public. Unmanageable workloads (55%), the impact of coronavirus (44%) and poor work-life balance (43%) were cited by PR professionals as the most common causes of stress, according to a report published last year by the PRCA and Opinium. (See: https://news.prca.org.uk/prca-opinium-research-covid-19-caused-significant-stress-pr-practitioners/.)

In many countries, mental health is taboo, but it shouldn't be. The best way to avoid stress is to talk about it. Senior management should have an open door policy or work with mental health professionals so that employees know who they can turn to. Stress affects everyone differently, but there are common signs you can look out for and the best way to cope is getting enough sleep, a balanced diet and exercise, among other things. One online resource which is very professional and free is Everyone OK (see here: https://www.everyoneok.be/). This online intervention can help you feel calmer and keep you functioning day to day. It’s a scientifically sound step-by-step plan of about 45 minutes. You can go through it alone, or with your partner or family. It was created by clinical psychologist Elke Van Hoof and is founded on the internationally recognised R-TEP protocol (Recent Traumatic Episode Protocol) and G-TEP protocol (Group Traumatic Episode Protocol). These protocols are used to deal with acute stress in crisis situations and to improve mental resilience.”

 In your opinion, what is the most important task of a PR professional in 2021?

“That would be to listen for, and feel changes in society and then use science-based communication to help shape a narrative, ideas and actions. Our organisations - be they private, public or nonprofit - are all under pressure. Political, social and environmental changes are constant and stakeholders are more active than they have ever been. It takes a communication professional to navigate these waters, build bridges, explain strategies and make an impact. We are the only profession with the skills to navigate complex relationships with a multitude of key audiences. So in short, let's take up our role and our responsibilities, based on strong ethics and transparency.”

IPRA
IPRA, the International Public Relations Association, is the leading global network for PR professionals in their personal capacity. The association aims to advance trusted communication and the ethical practice of Public Relations. IPRA is the organiser of Public Relations' annual global competition, the Golden World Awards for Excellence (GWA). IPRA's services enable PR professionals to collaborate and be recognised. Members create content via their Thought Leadership essays, social media and their consultative status with the United Nations.

Philippe Borremans
Philippe Borremans is an independent Public Relations consultant specialising in Emergency Risk & Crisis Communication and president of the International Public Relations Association. He works on strategic communication projects for epidemic and pandemic preparedness with organisations like the World Health Organization, the European Union, and the West African Union. He is a regular guest lecturer at universities and business schools across Europe and North Africa.

Author: Szilvia Tóth, junior PR manager of Salt Communications Kft.

If you would like to contact us, write us on the Salt Communications page, the contact details can be found HERE.

Molnár-Bánffy Kata, a Salt Communications egyik alapítója és vezetője fogalmazta meg a legfontosabb tanulságait a Salt első kilenc évének. Mellette illusztrációként Nagy István kreatív igazgató, a Salt másik alapítójának és vezetőjének grafikái láthatóak. Ebben a bejegyzésben mindketten a maguk eszközeivel – Kata verbálisan, István pedig vizuálisan – szeretné kifejezni mindazt, amit a Salt alapítása és 9 éve során megtanultak.

01
Legjobb kommunikáció az őszinteség. Egymásközt is, az ügyféllel is. Akkor is, ha keserves néha őszintének lenni. A „mit mondjak neki?” kérdésre egy jó válasz van: az igazat, csakis az igazat. Akkor is, ha ügyfélről, akkor is, ha munkatársról, akkor is, ha konkurenciáról, akkor is, ha alvállalkozóról van szó. Ebben a kihívás valójában az, hogy magunkban tudatosítsuk, a másiknak pedig érthetően megfogalmazzuk, hogy mi is az igazság. De már ezért megéri.

02
A végén mindig előre menekültünk. Visszanézve ez eredményes stratégia volt. Nem tudjuk persze, mi lett volna, ha óvatosabbak vagyunk. A lépéskényszer a növekedés velejárója. Nem mindig kényelmes – jó lenne egy kicsit kiélvezni a jelen állapotokat –, de egyértelműen előre visz.

03
Egy kisvállalkozás tőkéje nem a bankban van, hanem az irodában, reggel kilenctől este fél hatig (a Salté legalábbis). Ha nincs home office, mert ebben az esetben persze otthon. Amiből építkezünk, az a munkatársaink kreativitása, okossága, lendülete, tudása. Az emberi erőforrás nem lebecsülhető. A munkabér nem költség, hanem befektetés.

 
04
A legnagyobb lecke a saját magunk lebirkózása az együttműködésekben. Elfogadni, hogy miben jobb a másik, és hagyni abban kiteljesedni. Azzal foglalkozni, amiben meg én vagyok jobb, és azon a területen húzni előre a csapatot. Nem összemérni, nem frusztrálódni, nem versenyezni, nem hasonlítgatni. Nagyjából ez a hosszú élet titka.

05
Sokszor nem mi találtuk meg a szövetségeseinket, hanem a szövetségeseink találtak meg minket. Nem jó az embernek egyedül.

06
Amikor csak arra figyeltünk, mit szeretne az ügyfél, akkor elveszítettük az örömünket a munkában. (Bár lehet, hogy rövid távon több lett a bevételünk.) Amikor nem hittük el, hogy választani kell az ügyfél igényei és a magunk szakmai szempontjai között, hanem abban bíztunk, hogy lehet a kettőt együtt is érvényre juttatni, akkor jöttek az igazi sikerélmények és szerelemmunkák. Lehet, hogy az ügyfél a király, de a szakmai minőség a koronája. (Ugyanakkor nem bánjuk, hogy elhagytak minket azok az ügyfelek, akik nem kérték ezt a koronát. Hadd hordják az aranypapírt a jelmezkölcsönzőből.)

07
Lehet bátrabban kommunikálni. Elvégre erre tanítjuk az ügyfeleinket is. Miért hagynánk, hogy épp a cipész cipője legyen lyukas?

 
08
Ha van előnye bármi, hogy az ember öregszik, és több a tapasztalata, mint az esze, akkor az az, hogy bátran hagyatkozhat a zsigereire, a megérzéseire, a szívhangjára. Onnan szól a tapasztalat.

09
A kegyelem működik a cégek világában is. A gondviselés is. Nothing we experienced is lost. Semmi sem vész el abból, amit megtapasztalunk.

xxx

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

Egy ügynökségnél a kreatív feladatok között mindig előkelő helyet foglal el a logótervezés, amely az egyik legkülönlegesebb alkotói folyamat. Nemrég megtervezhettük a Corvinus Egyetem új logóját, amely az egyetemi tudás értékét és a hitelességet hivatott tükrözni a csőrében gyűrűt tartó hollóval. De akár a korábban megalkotott Folly Arborétum és Borászat logóját is kiemelhetnénk, amely lényegretörő letisztultságával nyerte el mind az ügyfél, mind a közönség szeretetét. További logó tervezői munkáinkról ITT olvashattok még bővebben.

De mégis hogyan kezdenek hozzá a grafikusok egy ilyen nagy kaliberű folyamathoz – kvázi a semmiből? Honnan merítenek inspirációt egy új logó tervezéséhez? Megkértük grafikus kollégáinkat, hogy avassanak be minket a logókészítés misztériumába.

Serflek Máté tervezőgrafikus:

Először is felmérem az adott témához kapcsolódó fogalmi és formai eszköztár lehetőségeit (ügyfél identifikálása), hogy a témakörhöz milyen vizuális elemek társíthatóak, milyen grafikai világra lesz szükség a logóhoz. Ilyenkor meghatározom, hogy figurális, absztrakt vagy tipográfia alapú lesz-e a logó. Ezek után elkezdek vázlatokat rajzolni a választott irányvonalban, majd végül párat gépen kiszerkesztek.

Az internetről merítek inspirációt, szinte már túl sok is rajta az inspirációs lehetőség. Az Instagram nagyon jó platform új, feltörekvő designerek követésére, de akár a nagyobb, már befutott stúdiók legfrissebb munkáit is azonnal láthatjuk. A számomra érdekes grafikákat elmentem magamnak, így sokszor a munkát megelőzi az ihlet forrása.

Leginkább a diplomamunkám logóját szerettem megalkotni, mert elrugaszkodhattam a „hagyományos” logótervezéstől és egy több fázisú logotípiát készíthettem. A Saltnál készült logóim közül a Habsburg Ottó Alapítványét kedvelem, az tükrözi a grafikai „stílusomat” a legjobban.

Burus Botond art director:

Mivel nincs egyértelműen követhető logótervezési recept (hiszen épp’ az egyediség, megkülönböztethetőség elérése a cél minden alkalommal), csupán a folyamat néhány hasznos állomását tudom azonosítani. Ilyen a konkrét tervezést megelőző kutatás, feltérképezés, az ezt követő vázlatozás, majd jó esetben a konzultáció több szakmabelivel (esetünkben a kreatív divízió többi tagjával), egy shortlist összeállítása az elkészült tervekből, illetve a véglegesítés az ügyfél visszajelzései alapján.

A fenti folyamat eleje és vége már bejáratott mederben zajlik, az érdekes talán a középső, sok mindent eldöntő gondolkodási, vázlatozási fázis. Ez valószínűleg minden tervezőnél más és más. Számomra az az ideális, ha több napig tarthat, és ha közben egyéb, monotonabb feladatokkal is haladnom kell. Ilyenkor folyamatosan jár az agyam, fejben rajzolok, majd az arra érdemes elgondolásokat a kezem ügyébe eső papírfecnikre firkálom át. Estek már ennek áldozatául mindenféle hivatalos iratok, számlák, meghívók, iskolai üzenőfüzetek. Itt rögtön kiderül, melyik elgondolás lehet életképes. Azt átvezetem digitális felületre, és ha szükséges, különféle variációkat eredeztetek belőle. Ez a szakasz már koncentráltabb jelenlétet igényel, általában zenét, podcastet, hangoskönyvet hallgatok közben, és ezek aztán össze is kapcsolódnak az adott feladattal. Évekkel később is emlékszem, hogy min dolgoztam épp, amikor egy bizonyos album vagy podcastepizód megjelent.

Vannak már bejáratott felületek, honlapok, amelyeket fel szoktam keresni szinte napi rendszerességgel inspirálódás céljából. Ennek az a veszélye, hogy körkörössé válik a viszonyunk, egy idő után tudom, mire számíthatok, és így magam is kiszámíthatóvá válok. A valódi, frissítő erejű inspiráció általában váratlanul érkezik, egy gyerekrajz, egy hámló reklámfelület, esetleg egy színházi előadás képében. És néha akad olyan forrás is, amely kimondottan nem a szakmából származik: munkamódszertan, lelkesedés, precizitás tekintetében jelentett már inspirációt egy fáradhatatlan bútorszerelő asztalos is.

A logók közül mindig az aktuális áldozat a legfontosabb. Különösen addig, amíg lehet remélni, hogy most aztán valami igazán egetrengető eredmény fog születni.

Nagy István tulajdonos, kreatív igazgató:

A tervezés alapvetően egy alkotó játék – mivel tétje van, ezért komoly játék. Tervezőként olyan vizuális jeleket hozunk létre, amelyeket sajátos, megkülönböztető jelleggel – jelentéssel, tartalommal – ruházunk fel, ezáltal kiválnak környezetükből. Olyan kulturálisan többrétegű erőteret képezünk, amely együttműködésre, dialógusra késztet, beazonosító és asszociatív folyamatokat indukál a befogadóban.

A tervezői folyamat közben a következő szintaktikai szempontokat mérlegeljük: mik azok a dolgok, amelyek képesek jelként működni, milyen kapcsolatban kell állnia a jelnek a témájával, milyen viszonyban kell állnia környezetével egy jelnek, témának ahhoz, hogy érthetővé váljon?

A jel összekötő szerepet tölt be a jeladó és a jel befogadója között. A jel néhány kritériuma, amire tervezőként tudatosan vagy ösztönösen törekszünk: minőségi különbséggé váljon, azaz a jel vizuális eszköztára hatékony, hatásos, esztétikailag kiművelt, önálló vizuális entitást képezzen. Ez az entitás valami, ami másmilyen, ami megkülönböztet, elkülönül, kontrasztban áll környezetével. Emellett a jel váljon rendszerbe illeszkedővé, azaz hatékonyan épüljön be abba a kulturális értékrendbe, ahova tart(ozik), vegye figyelembe a társadalmi szokásokat, kódokat. Továbbá sűrítsen, egyszerűsítsen, gyors interakcióra, cselekvésre, állásfoglalásra, párbeszédre késztessen; valamint határozott, egyértelmű állításokat tegyen közzé, következtetések levonásához segítsen hozzá. A logotípia szimbólum, metafora, ikon, imágó és imitáció, ahol a természeti formák, arányok redukálása, a hasonlóságok megtalálása, a felidézhetőség, memorizálhatóság a funkció része.

A márkát meghatározó elsődleges és másodlagos arculati elemek és az ezekből származtatott kommunikációs felületek egyetlen, meghatározó központi gondolat köré szerveződnek. Ez a márkaüzenet a legbelső körben, a vizuális rendszerünk középpontjában áll és hat kifelé.

Számomra a VMSZ Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata logotípiájának tervezése volt a legtanulságosabb ebből a szempontból. A jel itt elsősorban nem brand elem, nem kizárólag imázs hordozó, hanem a mentésben gyakorlati szerepet játszó, funkcionális eszköz. Itt a brand központi gondolata egyértelmű, sőt életbevágó: A mentőcsónakon, ruházaton a jelnek a nehéz látási viszonyok közepette jól láthatóan, messziről üzennie, sőt, harsognia kell a mentésre várók számára: Tarts ki, közel a segítség! A viharban, vízpárával telített éjszakai levegőben is jól látható “vizuális szirénaként” kell működni. A logotípia közben ez volt az elsődleges szempont, cél. Itt a másodperceknek felértékelődnek. Olyan elemekből építkeztünk, amelyek mélyen beivódtak kulturális nyelvkészletünkbe és így nem igényelnek dekódolást, nincsen szándékos dramaturgiai késleltetés.

Tehát egyértelműségre, gyors percepcióra, beazonosíthatóságra törekedtünk. De ez az egyértelműség tervezői szempontból egyben nehézség is, mert ami általánosan elterjedt – a mentőöv, a kereszt, a Konstantin-kereszt – nehezen alakítható egyedivé, ami a márkajelleg egyik kritériuma. A VMSZ esetében úgynevezett ligatúrával éltünk, azaz összevontunk két általános, széles körben ismert és használt elemet, így a két általánosból született egy egyedi, sűrített tartalom, amely ugyanakkor megőrizte konnotatív, asszociatív, közmegegyezésen alapuló alapjelentését is. A forma további játékos építkezésre adott lehetőséget, így a jól megalapozott és átgondolt vizuális gondolatból – a VMSZ szolgáltatási körébe tartozó almárkák feldolgozásából – komplex logotípiacsalád született (Balaton Help / Úszómester felügyelet / VMSZ Gyerektábor).

xxx

Ha új arculatban, arculat frissítésben, logótervezésben gondolkodsz, és felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

A Nemzetközi PR Szövetség (IPRA) fülöp-szigeteki tagozata január végén megrendezte a Kommunikációs trendek 2021-ben és azon túl című webináriumát. Ritzi Villarico-Ronquillo, 40 éve a szakmában dolgozó pr szakértő arra a közismert problémára próbált meg választ adni, milyen csatornákat használjunk célcsoportunk elérésére; ha a járványnak köszönhetően már mindenki elérhető a közösségi média platformokon, vessük is el a továbbiakban a hagyományos csatornákat? Előadás összefoglalónk következik.

A médiatervezés területén még mindig sokan a hagyományos médiát veszik alapvetésnek, pedig az elmúlt években egyre inkább elterjedtek a gyorsabb, online platformok. Így még több választási lehetőségünk van nekünk, pr szakembereknek, amikor meg akarjuk határozni a stratégiához javasolt médiumtípusokat, kezdte az előadását Ritzi Villarico-Ronquillo pr szakértő.

A világjárvány hatására még azok is felkerültek az online felületekre, akik eddig nem használták, és ez valószínűleg a Covid-19 elmúlása után is így marad. Így azok a vállalatok, amelyek már korábban is megvetették lábukat az online térben, könnyebben boldogulhatnak a jelenlegi korlátozások és egészségügyi protokollok kereszttüzében.

Természetesen a különböző országokban és kultúrákban más lehet a sorrend, de 2020 januárjában a Fülöp-szigeteken készített kutatás alapján a legnépszerűbb közösségi média platform a 16 és 60 közöttiek körében a Facebook lett, nem sokkal tőle lemaradva a Youtube, majd a Facebook Messenger következett, negyedik helyen az Instagrammal, ötödik helyen pedig a Twitterrel.

Kép forrása: unplash.com

Ez a trend viszont 2020 harmadik negyedévére már meg is változott: az első helyre feljött a Facebook Messenger, a Facebook visszacsúszott a második helyre, a YouTube pedig a harmadik helyre került. Feljött a negyedik helyre a Google, az ötödikre pedig a Gmail. Sokatmondó, hogy a dobogós helyeken nem történt változás, csak helyet cseréltek a közösségi média oldalak.

Talán könnyebb besorolni internethasználat szempontjából az embereket, ha két kategóriára osztjuk őket, magyarázta a szakértő: a ’digitális bevándorlókra’ és a ’digitális bennszülöttekre’. A digitális bevándorlók közé tartoznak a ma 56 évesnél idősebb ’veteránok’ (vagy csendes generáció) és a ’Baby boomer’-ek, hiszen az ő születésükkor és fiatalkorukban még nem használták hétköznapi szinten az internetet. Ez a korosztály inkább a hagyományos médiát preferálja, bár Magyarországon például már egyre többen találhatóak meg a Facebookon is. A digitális bennszülöttek közé

• főként a 25 évesnél fiatalabbakat soroljuk, tehát a Z és az Alpha generációt. Ők már az internet és az okostelefonok világába születtek bele, „on-generáció”-nak is szokták nevezni őket: állandóan a neten böngésznek, szinte mindenhez appokat használnak, chatelnek egymással, és általában mindezt egyszerre.
• Ide soroljuk még az Y generációt is, amelynek életében már nagy szerepet játszott a technológiai fejlődés, és jól elboldogulnak az internethasználattal is. Közülük sokan használják már az Instagramot, a Twittert vagy a Snapchat-et.
• Az X generáció esete már bonyolultabb, mivel ők digitális bevándorlókként vannak elkönyvelve, viszont már elindult az internet térnyerése, amikor fiatalok voltak. Médiahasználati szempontból is valahol a kettő között helyezkednek el, például őket a Facebook-on lehet a leghatékonyabban elérni.

Kép forrása: unplash.com

Aranyszabály, hogy minél többet tudunk az egyes generációk médiahasználati szokásairól – a kutatásoknak köszönhetően –, annál hatékonyabban tudjuk kiválasztani a megfelelő csatornamixet aktuális célközönségünk számára.

Ritzi Villarico-Ronquillo megosztott velünk egy múlt havi kutatást, amely a fülöp-szigeteki 16 és 64 év közötti korosztályt vizsgálta: a felhasználók 100%-a látogatott meg legalább egy közösségi hálót vagy üzenetküldő szolgáltatást az előző hónapban, és mintegy 93%-a aktívan használta is. Az internetezők átlagosan 9,9 közösségi média felhasználói profillal rendelkeznek, 60%-uk pedig munka céljából is használja a közösségi médiát. Érdekesség még, hogy egy átlagos napon 9 óra 45 percet töltenek az emberek az interneten – ebből 3 óra 53 percet a közösségi médiában –, míg TV-nézéssel 3 óra 49 percet. Ezeket a tényeket fontos szem előtt tartanunk, amikor médiatervet készítünk. Emellett a média egyre inkább az okostelefonunkra konvergált az utóbbi években, amely azt eredményezi, hogy az internet és a social média már szinte mindenhová elkísér minket.

A kép forrása az előadáson levetített prezentáció.

Ahhoz, hogy megfelelően választhassuk ki a médiumokat egy adott stratégiához vagy projekthez, a következő szempontokat szükséges figyelembe venni a pr szakember szerint: a kommunikációs célt – amely tartalmazza a kulcs üzenetet, a mérhető célokat, stratégiákat és taktikákat, és a kívánatos eredményeket –; vállalatunk erősségeit, erőforrásait és a realisztikus határait; valamint a célközönségünk profilját és médiabeli interaktivitását. Ezek megfontolásával úgy tudjuk kiválasztani a csatornákat és a médiamixet, hogy azzal értéket közvetítünk és eredményt tudunk elérni, továbbá képesek leszünk arra, hogy az emberek megértve, elfogadva és támogatva érezzék magukat. Ehhez persze nem árt kutatásokat készíteni és folyamatosan utána olvasni a témának, valamint az évek során megszerzett tapasztalatok és az éleslátás is a segítségünkre lesz.

Kép forrása: unplash.com

A médiamix kiválasztásához a következő szempontokat hangsúlyozta a Ritzi Villarico-Ronquillo: menjünk vissza a gyökerekhez:

• nézzük meg és lássuk tisztán az erősségeinket, identitásunkat, értékeinket és alapelveinket, és főként a különlegességünket.
• Szegmentáljunk, tehát ismerjük mélységeiben is a célcsoportot, és tartsuk szem előtt, hogy nem mindenki tartozik a digitális bennszülöttekhez – ebben a modern világban sem.
• Vizsgáljuk meg az egyes csatornákat, hogy tisztában legyünk a jellemzőivel, és így a megfelelő médiumok keverékét választhassuk ki az adott célközönség számára.
• Fontos, hogy érthető, tisztán körvonalazott és következetes üzenetekkel dolgozzunk; emellett úgy válasszunk csatornát, hogy az összhangban legyen a célközönségünk médiahasználati szokásaival.
• Legyünk autentikusak, mert manapság már mindenkiből lehet tartalomgyártó az interneten – a hitelesség pedig velünk kezdődik, mert mi képviseljük a márkát.
• Ne becsüljük le a kutatásokat, hiszen ezek által ismerhetjük meg jobban a célcsoportunkat, legyenek azok formálisak, informálisak, kvalitatívak vagy kvantitatívak.
• Továbbá a csatorna választásnál és az összeállításuknál észben kell tartanunk a nagyobb kommunikációs ökoszisztéma működését is.

A kép forrása az előadáson levetített prezentáció.

A pr szakértő előadásának legfőbb üzeneteként azt emelte ki, hogy egyik csatorna sem túl „öreg”, amíg releváns a célcsoportunk számára, elérhetjük őket az adott médiumon keresztül, hatékony, és nem utolsó sorban fenntartható.

Szerző: Tóth Szilvia, a Salt Communications Kft. junior pr munkatársa

Ha kíváncsi vagy a mi pr és social projektjeinkre, katt IDE vagy IDE! 

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

Minden év elején megjelennek éves trendeket ismertető cikkek, blogbejegyzések. Design- és webdesign-, SEO-trendek, közösségi média, rendezvényszervezés előrejelzések, csak győzzük olvasni őket. Összegyűjtöttük mi is, milyen online trendekre számítunk idén. Kicsit másképp, egy csipet sóval a tetején.

1. Már én is értek hozzá – a digitális felgyorsulás jelensége

Ha van valami ebből a fránya 2020-ból, amiért igazán hálásak lehetünk, az biztosan a digitális felzárkózás, felgyorsulás eredménye. A home office mindenkit arra kényszerített, hogy rohamtempóban megtanulja a munkájához – vagy családtagjai, elsősorban gyerekei tanulásához – szükséges programok, alkalmazások használatát. Ez a kényszer minimum 5-10 évet gyorsított a természetes haladási tempón, és ez az idősebb generációkat is érinti. A nagymamák videóchatelnek, a szülők sokkal magabiztosabban készítenek képeket, videókat, sőt, megértették a legfontosabbat: bármi is jön, képesek vagyunk rá, hogy megtanuljuk, elsajátítsuk az új technológiai kihívásokat.

Erre a fejlődésre és magabiztosságra az online tartalomelőállítóknak is reagálniuk kell 2021-ben. Ugyanúgy elvárt a szintlépés, és persze a bizalom a célközönség felé: hogy megértenek komplexebb kampányokat, játékokat, videókat is.

2. Amit eddig elmondhattunk, azt ma már ELMONDHATJUK

A social media managerek és grafikusok egyaránt hidegrázást kaptak a Facebook 20%-os szabályától, melynek használata egy ideje már nem kötelező, csak nagyon ajánlott volt. 2020 szeptemberében jött a nagy megváltás, ekkor jelent meg először a hír, hogy a Facebook megszünteti a hirdetési kreatívok szöveglefedettségére vonatkozó szabályait. A döntés a szintén Facebookhoz tartozó Instagramot is érinti, így a hazánkban két legnépszerűbb social felületen sokkal nagyobb szövegekre számíthatunk.

Mivel sokkal nagyobb hangsúly kerül a szövegekre, így arra is számítunk, hogy idén erősebb üzenetekre, figyelemfelkeltőbb szöveges tartalmakra lesz szükség az ingerküszöb eléréséhez. A szövegek növekedése azt is jelentheti, hogy a hirdetési kreatívokon háttérbe szorulnak az eddig nagyon fontos grafikai elemek.

Kép forrása: searchinfluence.com

3. Érezni akarom – a tapintható élmények erőssége

Kétség nem fér hozzá: nagyon ügyesek voltunk a 2020-as digitális kényszerhelyzetekben. Megtanultunk online tanulni, dolgozni, színházba és moziba járni, jógázni, társasozni, de még az online kiállításokat is bejártuk. Ettől függetlenül azért valljuk be, a fenti példák legtöbbjére inkább átmeneti időszakként gondolunk, sőt, a baráti beszélgetéseken egyre gyakrabban hangzanak el a zoom- és meethányinger, vagy a digitális detox fogalmak.

Érthető, hogy 2021-ben azok az online kampányötletek fognak igazán nagyot ütni, amelyekben tapintható, érezhető, ízlelhető, szagolható élményeket ajánlunk a célközönségnek.

4. Vissza a múltba – nosztalgiamarketing

Visszatekintve a tavalyi évre teljesen indokolt a kérdés: régen valóban minden jobb volt, vagy csak 2020 volt ennyire rossz? Nagyon érdekes látni, hogy nehéz időszakok után mennyire fellendül a nosztalgiamarketing. Ha bizonytalanságban élünk, megnyugtató visszagondolni azokra az évekre, amikor még átláthatóbb, kiszámíthatóbb, stabilabb volt minden. Jól esik. Mivel még mindig nagyon sok a bizonytalanság a jelenben, nosztalgikus tartalmakkal biztosan számolunk idén.

5. Nem csak mi tanultunk – a mesterséges intelligencia is

Táncoló robotok, önvezető autók, robot filmfőszereplők. Ha nem az IT szektoban dolgozunk, és azt halljuk, mesterséges intelligencia, még mindig inkább a fenti területekre gondolunk, pedig a mesterséges intelligencia már most behálózza a napjainkat. Ha használunk Google keresőt, előfizetünk a Netflixre, utazáskor útvonalat tervezünk a telefonunkon, vagy beszélgetünk Sirivel és Alexával, akkor rendszeres MI használók vagyunk.

És hogy mindez hogyan befolyásolja az online teret, kampányokat, tartalmakat és hirdetéseket? A Google rengeteg algoritmus frissítéssel készül, így a SEO szempontok – ezáltal pedig az online felületekre írt szövegek is változni fognak. Előrelépés várható a chatbotok fejlődésében is: arra számítunk, hogy eljön az az időszak, amikor nem kell előre begépelt szövegeket használni, hanem a chatbot képes lesz megérteni a szabadszavas bevitelt.

Addig is a táncoló robotokat látnotok kell:

6. Senki sem tökéletes – a tartalom sem

Egyre többen és egyre intenzívebben használnak valamilyen közösségi média oldalt, ez pedig azt is jelenti, hogy egyre több felhasználó nem csak fogyasztja, elő is állít tartalmakat. A user-generated contenteknek (UGC) köszönhetően a felhasználók hozzászoknak ahhoz, hogy a tartalmak nem tökéletesek. A TikTokon például nem elvárás a tökéletes tartalom, a felhasználók inkább a kreatív megoldásokat, humort, frappánsságot várják egy videótól.

Egy tartalom tehát egyre inkább akkor válik hitelessé, ha nem tökéletes. Mindezek mellett az ügynökségek videós csapatainak fel kell kötni a gatyájukat, mert egyes felhasználók a YouTube-on és a TikTokon is ijesztően profi videókat dobnak össze pár perc alatt egy telefonnal.

7. Kitör a forradalom? Bárcsak!

Állítólag épp podcast forradalom van, amit sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudunk. Azt mi is látjuk (és halljuk), hogy egyre többen indítanak saját podcast műsort, és ez biztosan fokozatosan növeli a hallgatók számát is, ettől függetlenül a hallgatottsági adatok egyelőre jócskán lemaradnak például az Egyesült Államok eredményeitől.

Az egyértelműen látható – és a Betone Studio kutatása is erre erősít rá –, hogy Magyarországon a podcast egy értelmiségi műfaj. A hallgatók jelentős része felsőfokú végzettséggel rendelkezik, nyitott a tanulásra, új információkra, összetettebb gondolatokra, és végig is hallgatja a hosszabb műsorokat, így az üzenetek célbaérésének esélye jelentősen nő. Mivel a mi ügyfeleink – és az általuk megszólított célcsoportok – erőteljesen ebbe a kategóriába sorolhatóak, ezért biztosan próbálkozni fogunk új podcastekkel.

Kíváncsi vagy, milyen podcasteket hallgat a Salt social csapata? Készítettünk erről korábban egy összeállítást.

Szerző: Gazda Emese, a Salt Communications Kft. social menedzsere

Ha kíváncsi vagy a mi social projektjeinkre, nézz be hozzánk IDE kattintva.

Ha szeretnél Te is trendteremtő lenni, felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

Az E.ON már jó ideje foglalkozik a levegő minőségének javításával, de a legtöbben nem erről az oldaláról ismerik a legnagyobb magántulajdonú áram- és gáztársaságot. Angliában egy integrált pr kampány segítségével azonban végre sikerült a róla kialakult imázsképet átkeretezni, olyannyira, hogy az ötlet, a Lungs – Making the Invisible Visible (Tegyük a láthatatlant láthatóvá) c. kampány díjat nyert a Chartered Institute of Public Relations (CIPR) Excellence Awards Social Purpose Campaign és Integrated Campaign kategóriában. Hogy miért?

A témában írt cikkünk a Kreatív Online-on is megjelent (ITT olvasható), de itt további részleteket is megtudhattok az E.ON pr kampányáról.

Az E.ON már jó ideje foglalkozik a rossz és szennyezett levegő minőségének javításával, de ezt az irányt imázsába eddig kevésbé sikerült hatékonyan beépítenie. A vállalat kutatásai alapján az emberek többsége nem törődik a légszennyezettséggel, mivel kevésbé látható, mint a többi problémakör. A kutatásba bevont megkérdezettek 88%-a nem biztos a károsanyagok mértékében, 89% viszont többet tenne a megoldás érdekében, ha tudnák, hogyan. Ez inspirált egy rendkívül izgalmas kampányt: megépítették és kiállították Londonban a közel 5 méteres Lungs nevű installációt, amelynek segítségével már nem lehetett elmenni a probléma mellett. Aki csak megállt a kiállított hatalmas tüdő előtt, azt látta, hogy az élő és lélegző berendezés folyamatosan érzékeli környezetében a három legfőbb szennyező anyagot: a nitrogén-dioxidot, a kén-dioxidot és a káros részecskéket; amikor ezek mértéke meghaladta az Egészségügyi Világszervezet előirányzott értékeit, egészségre ártalmatlan, színezett füst alakult ki a „tüdőben”, jelezve a levegő megnövekedett károsanyag-szintjét.

Kép forrása: enginegroup.com

A Lungs installáció leleplezését szeptember közepére, a Globális Klímasztrájk Hete és a londoni autómentes nap közé időzítették, majd pár héttel később átvitték Notttinghambe, ahol az E.ON megtartotta a Tiszta Levegő Tanterem c. előadását Iain Stewart-tal, a Plymouthi Egyetem geotudomány professzorával. Kis kitérő: a professzor azért is volt jó választás, mivel hiteles szakértőnek számít, már hosszú ideje foglalkozik a légszennyezés kezelésének lehetőségeivel, sokan ismerik Angliában televíziós tudományos-ismeretterjesztő műsorokból is. A partnerség végül túlmutatott a kampányon: az E.ON vezérigazgatója, Michael Lewis később a Plymouthi Egyetem Fenntartható Föld Intézetében tartott előadást az energiaágazat éghajlati vészhelyzetekben játszott felelősségéről.

Az erőteljes indítás biztosította, hogy az E.ON vezesse a média híreit ebben a témában, és kiemelkedő sajtómegjelenéseket érjen el. Emellett a Tiszta Levegő fehér kiskönyvet is kiadták, amelynek különlegessége, hogy titánium-dioxiddal átitatott papírból készült, amely szennyeződés-elnyelő tulajdonságokkal rendelkezik. Ezzel sikerült még tovább növelni a projekt ismertségét, valamint edukálni is tudták a célcsoportokat – és nem utolsó sorban még a levegőt is tisztították.

Kép forrása: bangingdrums.com

A Lungs installációra a városban található digitális kivetítőkön, az online médiában, a sajtóban és a rádióban hívták fel a figyelmet – ezek pedig a kampány weboldalára irányították az érdeklődőket. A közösségi médiában és a saját csatornáikon videókat és infografikákat tartalmazva igyekeztek emészthetőbbé tenni a tényeket a légszennyezéssel kapcsolatban. A kampányt természetesen influenszer-együttműködésekkel is megtámogatták: amikor az életmód-, egészség- és fitnesznagykövetek (akik között szülőket is találunk) beszéltek a légszennyezettségről a saját kommunikációs csatornáikon, az fogyaszthatóbbá tette a témakört a nagyközönség számára.

A kampány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a levegő rossz és szennyezett minőségére, bemutassa az E.ON innovatív megoldásait, amellyel segít tisztábbá tenni a levegőt, és hogy mindezt tudatosítsa, azaz, hogy az E.ON már nem csak az energiacsomagokat értékesíti, hanem megoldásokat is kínál, amelyek képesek kezelni a légszennyezést. A kampánnyal elő tudták segíteni a pozitív változások felgyorsítását, valamint be tudták bizonyítani, hogy a nagy márkák valóban pozitív erővel, megoldásokkal, hatással bírhatnak a társadalmi kérdésekben. Az E.ON mint „a környezettel foglalkozó energiaszolgáltató” imázsa 99%-kal nőtt az emberek körében a kampányt követően; mint „energiaszolgáltató, amely elkötelezett a légszennyezés kezelése iránt” imázskép tudatossága 129%-kal emelkedett; és annak ismerete, hogy az E.ON „rendelkezik otthoni megoldásokkal, amelyek segíthetnek a légszennyezés leküzdésében” 96%-os emelkedést mutatott.

Kép forrása: bangingdrums.com

A jól átgondolt pr kampány azért tudott ennyire hatékony, népszerű és eredményes lenni, mert alapos tervezés és kutatás előzte meg, jól időzítették, innovatívan és kreatívan közelítették meg a témát, megfelelően nyúltak a szektor kihívásaihoz, és a nagyközönséget sikerült az éghajlati válsággal kapcsolatos gondolkodásra késztetni. Több, összekapcsolt csatornán közvetítették az üzenetet – jó minőségben, magas szintű koordinációval. Emellett az egész kampány közérthető és jól szervezett volt, világos célokkal.

Mindezeknek köszönhetően az E.ON hitelesen tudott megjelenni a sajtóban, és sikeresen pozicionálta magát, mint „a fenntarthatóság iránt elkötelezett és a légszennyezéssel szemben fellépő vállalkozás”. A Lungs jelentős médiavisszhangot és valódi hatást váltott ki, növelte a tudatosságot és megváltoztatta az emberek nézőpontját.

Szerzők: Tóth Szilvia, a Salt Communications Kft. junior pr munkatársa és Varga Zita Hella, a Salt Communications Kft. pr vezetője

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.