Egy csipet só

A világ sohasem fekete vagy fehér

2021. január 12. - SaltVzh

A jelenleg Angliában élő és ott egy üzleti iskolában kommunikációt tanító Sarlós Gáborral, az MPRSZ örökös tagjával beszélgetett a pr szerepéről Angliában és Magyarországon, etikus és etikátlan kommunikációról, adathalászatról, a vírusjárvány szakmára gyakorolt hatásairól, a pr jövőjéről Varga Zita Hella, a Salt Communications Kft. pr-vezetője, az MPRSZ Etikai Bizottságának tagja.

Több éve tanít Angliában, most is online készítjük ezt az interjút: Ön a roehamptoni business school egyik tanárijában, én a Salt Communications irodájában, mielőtt a pályafutásáról érdeklődnék, muszáj megkérdeznem: mennyiben másként szerveződik ott a pr? Milyen különbségek vannak?

Itt, ebben a felsőoktatási intézményben a marketing részeként tanítják a pr-t. Úgy strukturálódik, hogy az üzleti iskola része, de ami sokkal fontosabb, hogy nem nagyon lehet Angliában egy szervezetet úgy elképzelni, hogy annak ne legyen pr, kommunikációért felelős munkatársa – legyen szó alapítványról, sportegyesületről, a legkisebb cégről vagy kormányzati szervről. És nemcsak, hogy státusz van erre, hanem abszolút az egész szervezetbe ágyazva működik a public relations- tevékenység. Itt természetes része egy fejlesztési projektnek vagy egy téma megvitatásának, hogy a kommunikációs szakembert bevonják: ő dolgozza ki a javaslatot, hogyan fogják megkeresni a stakeholdereket, miképpen fogják az érintetteket bevonni stb. Nemzetközi összehasonlításban ez az elterjedtség kifejezetten az angolszász területekre jellemző és ebben élen jár Anglia.

A másik terület, ahol látszik a különbség, hogy sokkal szabadabb az átjárás és sokkal intenzívebb az együttműködés a kommunikációs és az érintett szakmák között. Ilyen módon az integrált kommunikációnak nagyon komoly hagyománya, jelen és jövője van. Amihez persze az is hozzátartozik, hogy – a BREXIT történet ellenére – ez egy erősen együttműködő társadalom, ahol teljesen természetes, hogy dolgokon együtt gondolkodnak, dolgoznak az emberek.

Visszatérve szakmai pályafutására, melyik szakmai eredményére a legbüszkébb?

PR szakmai téren a love projekt az a 2001-2002-es kampány, amellyel anno az IPRA-nak a Golden Awards díját és a PR Ügynökségek Szakmai Kollégiuma Süveg-díját is elnyertük. „Apró az aprókért” címen futott, pro bono alapon szervezett kampány volt, a mi kezdeményezésünk. Arról szólt, hogy 2002 január 1-vel váltott át nagyon sok nyugat-európai ország az euro használatára, és rengeteg aprópénz, groschen, líra és centime ottmaradt a fiókokban, többek között itt Magyarországon is. A MNB-vel és 14 kereskedelmi bankkal összefogva mi ezeknek az aprópénzeknek az összegyűjtését kezdeményeztük, szerveztük, bonyolítottuk, kommunikáltuk. A befolyt összeget az MNB átváltotta forintra, és a kampány eredményeképpen 70 millió forintnyi összeg jutott a magyar UNICEF-nek.

Ez a szakmai része, ha egyénileg nézzük, akkor arra vagyok büszke, hogy képes vagyok a megújulásra, a változásra. Ennek legmarkánsabb példája, hogy ötvenegynéhány éves fejjel vágtam bele egy PhD-nek az elkészítésébe az ELTE szociológiai tanszékén. Az atomenergia társadalmi elfogadottságáról, illetve nem elfogadottságáról írtam európai összehasonlításában, és ez angolul könyv formájában is megjelent.

Az MPRSZ-be az elsők között lépett be, és kétszer két éven át volt alelnök (külföldi út miatt egy év kihagyással – a szerk.), Szeles Péter, valamint Pető György elnöksége alatt; aktív részese volt a kezdeteknek. Ezekből az időkből mit emelne ki? 

Amire a legbüszkébb vagyok, az a pr szakma elismertetésével kapcsolatos elszántságunk, erről a Barát Tamás interjúban bőven lehet olvasni (ITT), nem is részletezném tovább. De tulajdonképpen ehhez kapcsolódik a nagy hiányérzetem is: az első ciklus elején azt gondoltuk, ahhoz, hogy a szakma elfogadott legyen, egy akkreditálási rendszert kellene létrehozni, ennek ki is alakítottuk a keretrendszerét, én voltam a felelőse. Bevallom, nem tartom sikernek, hogy ezt egyszerűen nem sikerült elfogadtatni; részben apró gyakorlati, részben pedig elvi okok miatt. Úgy látom, hogy a mai napig küzd ezzel a szövetség és a szakma. Az idő részben feloldotta ezt a problémát, ma már nem is annyira a hivatalos szakmai akkreditációk és képesítések fontosak, hanem az a tudás és azok az alkalmazási képességek, amelyek sokszor felülírják, hogy valaki akkreditált vagy nem akkreditált.

Talán még egy dolgot emelnék ki ebből az időszakból, a Tábori Györggyel közösen szerkesztett és a PeppeR által kiadott  magyar-angol, angol-magyar pr szótár, amely az első olyan kézikönyv volt, ami segítette a terminológiát és a gondolkodást lefordítani és értelmezni. Hozzáteszem, mai szemmel olvasgatva, egy kicsit már eljárt felette az idő, ahogy a szakma is teljesen átalakult, és ez pontosan tükröződik azokban a kifejezésekben meg szavakban, amelyek akkor szerepeltek a könyvben. Fontos lenne ezt újraéleszteni, és ezzel segíteni azt, hogy a magyar pr szakma vagy kommunikációs szakma szerves része legyen a nemzetközi vérkeringésnek.


Ön szerint milyen az etikus viselkedés a pr-ban? 

Rácz GáborBarát TamásFerling József erre a kérdésre már nagyon jó válaszokat adtak, ezt nem is tudom felülírni. Alapvetően mindenki kell, hogy rendelkezzen egy olyan egyéni, személyes, morális etikai iránytűvel, ami nagy mértékben befolyásolja azt, hogy az a cég, ahol dolgozik, etikusan viselkedik-e vagy sem. A magam számára ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy olyan dolgot nem csinálok, amit, ha a mamám – aki már nincs velünk – megtudná, akkor zavarba kerülnék. Ferling József ezt nagyon jól megfogalmazta, nem véletlen, hogy egy ügynökség attól jó, és a PeppeR esetében is ezt éreztem, hogy ez a morális, etikai alapvetés nagyon hasonló a kollégáknál. Ez az a közös nyelv és közös irány. Tehát első helyen álljon az egyéni, személyes mérce, második helyen a szervezet önszabályozó,  önkorrigáló képessége, és harmadik helyen mindennek a jogi szabályozása is.

És ezek után mitől lesz Ön szerint etikátlan a kommunikáció?

Itt nem értek egyet egy korábbi állítással, hogy mindig mondj igazat. Gyakorló pr szakemberként és kicsit a kutatói oldalról is, azt mondom, hogy a világ sohasem fekete vagy fehér – és itt most nem a tudatos hazugságra vagy hazudásra gondolok. Látszólag filozófiai a kérdés, de mi az igazság? Például, ha egy cégnél bejelentem, hogy a világ legkorszerűbb technológiáját hozzuk a gyárba, igazat mondtam, de ha nem mondtam el, hogy 200 ember elveszti a munkáját, mert azt kiváltja a technológia, akkor hazudtam? Nem hazudtam, mert igazat mondtam, de nem mondtam el az igazság minden szeletét. Evvel manipuláltam? Ezek nehezen eldönthető dolgok. Az igazság léte pedig nap mint nap megkérdőjeleződik, amikor a fake news-ról esik szó. A tudatos félrevezetés, a hazugság etikátlan. Etikátlan az a fajta manipuláció, ami sok helyen megfigyelhető, ahol nem a diskurzus, az igazság keresése motivál bármiféle kommunikációt, hanem a manipulatív hatalom- vagy befolyásolás szerzési és megtartási vágy.

30 éve az MPRSZ  tagja, nagy tapasztalattal rendelkező szakemberként hogyan látja, változott az etikus kommunikáció az elmúlt évtizedekben?

Egyértelműen. Ez jórészt arra a változásra vezethető vissza, amit a tömegmédia és a tömegkommunikáció korából a mai napig elértünk, és ez elsősorban annak tulajdonítható, ahogy a közösségi média letarolta az élet számos területét. Két nagy iskola létezik, hogy mi szerint ítéljük meg, valami etikus-e vagy nem. Az egyik maga a szándék és a jótett, jó cselekvés iránti vágy, elkötelezettség, a másik pedig a cél hasznossága, a haszonelvűség előtérbe helyezése. Manapság az utóbbi sokkal nagyobb szerepet kap, mint néhány évtizeddel korábban, és amit én személy szerint is egészségesnek tartanék. A haszon, mint cél, nem lehet az egyedüli mérce. Ha tágabban értelmezem, akkor az etika kérdése nemcsak üzleti, társadalmi mértékben vethető fel, hanem ahogy a környezetről gondolkodunk. Etikus dolog-e felélni azt, amit megörököltünk, de nem tudunk továbbadni? Szerintem ez is mélyen etikátlan.

Az új technológiák hoztak új etikai kihívásokat, vagy a régieket helyezték más megvilágításba?  

Teljesen új kihívásokat hoztak. Ez nem egy mennyiségi, hanem minőség változás. Számomra első helyen áll a már korábban említett adatkezelés, adatbiztonság, egyéni szabadságjogok védelme, egyéni jogok kontra társadalmi érdekek védelme. Ez a koronavírus járvány kapcsán még láthatóbbá vált, hiszen azok a délkelet-ázsiai országok, akik sikeresen kezelték, nagyon határozottan léptek fel az első pillanattól fogva, pl. Korea, Tajvan, Vietnám, mind azt mondták, hogy „nem érdekelnek az egyéni jogaid”. Tajvanban például, ha beléptél az országba, addig nem mehettél ki a reptérről, amíg ott helyben rá nem telepítettek a mobilodra egy olyan applikációt, mely eltünthetetlen volt, és a nap 24 órájában jelezte, hogy merre jársz (így 100%-os biztonsággal fel tudták göngyölíteni a kapcsolati hálót). Ezt Európában nem lehetne megcsinálni és betartatni.

A másik az információ azonnalisága. Mindig is éreztük, hogy gyorsul, de ma már real time, valós időben zajlik, és az élet minden területét befolyásolja. Ennek ugyanakkor lehetne pozitív hatása is: mivel mindez egy globális tudat kialakulásához is vezethet, így a környezettel való törődéssel kapcsolatban is jó lenne, ha kialakulna egy ilyen globális tudat.

A harmadik terület – én ebben szkeptikusan gondolkozom – a fogyasztói társadalomhoz való viszonyunk, amely összekapcsolható lenne az egyéni boldogság szintjével. Bhután azt mondja – egyedüliként a világon –, hogy ő nem GDP-t mér, hanem a nemzeti boldogság szintet, aminek a mutatójában benne van az elégedettség, az oktatáshoz, egészségügyhöz való hozzáférés és számtalan olyan tényező, amelyet a nagyon anyagias GDP nem mér. Biztosan lesznek országok, amelyek valamilyen módon ezt követni fogják. Van egy olyan felmérés, ahol évente rangsorolják a világ legélhetőbb városait, ebben olyan szempontok szerepelnek például, hogy mennyi sétával érhető el a legközelebbi közpark – ezek a tényezők felértékelődnek, és erre a koronavírus járvány is ráébreszt minket.

Mennyire változtatja meg hosszú távon a pr-t a járvány okozta teljes online átállás, és az online eszközök berobbanása?

Ez felgyorsított olyan folyamatokat, amelyek már léteztek, valamilyen fokig már működtek. A helyzet azonban két dologra világított most rá: világossá válik, hogy mi mindent lehet pótolni online kommunikációval, és erre nagyon komoly rendszerek jönnek létre. Például teljesen természetes, hogy ma így készítjük ezt az interjút, és nem ragaszkodunk az offline térhez, mint korábban. Ugyanakkor azt is világossá teszi, mi az, amit nem lehet online módon megvalósítani: a személyes érintkezésnek fontos eleme marad a személyes találkozás és az együttlét. Nem tud mindent pótolni az online. Cégek esetében az embereknek szükség lesz arra, hogy bizonyos termékeket kipróbáljanak, felvegyenek, az üzletben találkozzanak a promócióval, aktivitással, kapjanak impulzust stb. Vagy ugyanez a művészetek világában: hiába tudok bármit bármikor online megnézni, hihetetlen vágyam van arra, hogy a feleségemmel vagy a barátaimmal megnézzek egy filmet a moziban, és utána beüljünk valahova, és beszélgessünk egyet.

 Az interjú folytatása az MPRSZ oldalán olvasható IDE kattintva. 

xxx

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

A SaltComm social csapatának podcast ajánlója

Már csak pár nap és az életünk kicsit lelassul, az ünnepek előtti pörgés, zaj lecsendesedik. Több időnk lesz magunkra, a lelki feltöltődésre. Mindenki másként pihen: van, aki nagyokat sétál a természetben, van, aki a családdal tölti az időt, van, akit egy jó könyv kapcsol ki, és van, aki érdekes beszélgetéseket, podcastokat hallgat. microphone-2618102_960_720.jpgEz utóbbi témában azonban elbizonytalanodtunk, hiszen gombamód jelennek meg az újabb és újabb csatornák, műsorok, de melyikbe érdemes belehallgatni és miért? Hogy segítsük a hasonló cipőben járó és a podcastok iránt érdeklődőket, megkérdeztük a Salt Communications social csapatát, miket hallgatnak ők, mit ajánlanánk nekünk.

Egy kisebb karácsonyi ajándékként fogadjátok tehát szeretettel a SaltComm social csapatának, Mesi, Nelli és Petra podcast ajánlóját. (Kép forrása: Pixabay)

Kortárs felbeszélések

A Kortárs felbeszélések podcastben a kortárs magyar novelláké a főszerep. A Magvető Kiadó 18 magyar író 27 novelláját válogatta ki, a felbeszélők pedig a Radnóti Színház színészei. Minden epizódhoz tartozik egy-egy kedvcsináló is, ami keretbe helyezi az adott novellát, ezt Nyáry Krisztián írta. Jó csapat, kellemes hallgatnivaló, és egyben ismerkedési lehetőség Krusovszky Dénessel, Tóth Krisztinával, Parti Nagy Lajossal, Bodor Ádámmal, Háy Jánossal és sok más kortárs szerzővel.

Szertár

Az egyik legrégebbi magyar podcast csatornán bármiről szó eshet, aminek egy kicsit is köze van a tudományhoz: etikus hekkerek, digitális malacpersely, szupercellák, régészet a dzsungelben, a művészet és az IT fúziója is simán belefér a műsorvezető, Zsíros László Róbert érdeklődési körébe. Azoknak is érthető és izgalmas podcast, akik nem tudományos közegben dolgoznak.

Product Design Stories

Mit csinál pontosan egy UX designer? Mi a különbség a UX designer és a UX kutató között? Mivel foglalkozik pontosan a product design? Ezekre a kérdésekre valószínűleg még az évek óta nagy ügynökségeknél dolgozók sem tudnak egyértelmű választ adni. A PD Storiesban a fenti szakmai területek kiemelkedő magyar szereplői mesélik el, hogyan kerültek ezekbe a pozíciókba, milyen feladataik vannak, mit csinálnak egy átlagos napon. Sok kérdésre választ adó, szakmázós podcast. :)

Hack és lángos

Laza név és műsorvezetők, de annál komolyabb témák: orosz hekkerek, nyaralás alatti kibertámadások, biztonságos és nem biztonságos digitális eszközök, dark web monitorozási eszközök... ez csak néhány téma a Hack és Lángos közel 150 podcast epizódjából. Nem állítom, hogy minden tökéletesen érthető a laikusok számára is, de még így is lenyűgöző. :)

Tanárnő, kérem!

A Képmás idén több érdekes podcast sorozatot is indított, a Tanárnő, kérem! olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül.

Felforgatók

A Betone Studio podcast sorozata. "Egy műsor bátor és sikeres magyarokról, Kadarkai Endre vezetésével". Nagyon érdekes emberekkel beszélget Kadarkai Endre, nagyon jó stílusban, és a legtöbb sztori egyedi és inspiráló. Az egyik kedvencem a legutolsó beszélgetés Both Emőkével. Alig várom az új évadot!

Az élet, meg minden

Portréinterjú Tóth Szabolcs Töhötöm vezetésével. Ezek elég hosszúak, de mindegyik rész nagyon jól és igényesen körbejér egy-egy témát. Az Uj Péteres adás például 3 órás, de megéri meghallgatni. Talán ez a legfelkapottabb is, de igazából bármelyiket merem ajánlani.

Heti Agymosó Feldmár Andrással

Olvasói kérdéseket válaszol meg Feldmár András Ács Danival. Ha valakit érdekel a pszichológia, és azon belül is Feldmár András iskolája, akkor ez neki szól. Sajnos csak 100 adás van…

Ti milyen podcastokat hallgatok?

xxx

Ha kíváncsi vagy, mi milyen podcasteket készítünk, kattints IDE!

 

 

 

Társadalmi kommunikáció segíthetne a demenciával küzdő idős embereken

A demencia évről évre több embert sújt a világban. Öregedik a társadalom, egyre több az idős ember, és az idősek között egyre többen küzdenek a demencia nevű tünetegyüttessel: korlátozódik a mozgás, a memória, a beszédkészség, eleinte kismértékben, aztán egyre súlyosabban. Ahhoz, hogy a demens beteg gondozása sikeres legyen, nagy segítség, ha ismerik az életútját, az élettörténetét. Minél többet tudnak róla ugyanis, annál sikeresebben tudják kiválasztani a számára megfelelő, működő terápiát. De egy memória- és beszédzavarral küzdő demens személy már nem fogja tudni elmondani az életútját. Persze olykor előfordul, hogy valami olyan erős inger éri, ami előhoz belőle egy-egy részletet, valami izgalmasat. Például meghall egy olyan zenét, amelyet fiatalkorában sokat hallgatott, és ez aktiválja az idegrendszerét, megpróbálja elmesélni, hogy ugyanerre a zenére mikor, milyen bálban táncolt és kivel, amikor fiatal volt, milyen ruha volt rajta. El tudjuk képzelni az ilyen emlékbetolulásokat, ugye? Ugyanakkor az a veszély is fennáll, hogy ha valami olyan inger éri a beteget, ami negatív számára, akkor a korábbinál is rosszabb állapotba kerül. Ha nem tudjuk róla, hogy autóbalesete volt, akkor nem értjük, miért nem képes akár több gondozó együtt is rávenni őt, hogy beszálljon egy gépkocsiba. Szóval az életút-megismerés nagy segítség a demenseket gondozó szakemberek munkájában.

És itt jön a kommunikáció szerepe. Ha az idősödő emberek, különösen, akiknek volt demencia a családjában, úgy készülnének az időskorukra, hogy elkészítik, megírják vagy felvételre mondják az életútjukat egy meghatározott protokoll alapján, az bizony nagy könnyebbséget jelentene az őket gondozóknak, több örömet jelentene a maguk számára, amikor már nem lesznek aktívak és önállóak és rászorulnak mások segítségére, de akár a családtagjaiknak, utódaiknak is örömet okozhatnak az életút rögzítésével. Ha tudnák, hogy ennek van jelentősége… Ugyanígy, ha az idős családtagokkal együtt élő fiatalabbak, különösen, ha érzékelik a kezdődő demenciát az idős rokonon, ugyanezen protokoll alapján kikérdeznék ezeket az idős embereket, megismernék az életútjuknak a releváns részleteit és eltennék azt, nagy segítséget adnának a későbbi bentlakásos gondozás eredményességéhez. De tulajdonképpen annak is lenne jelentősége, ha az alapellátórendszer nappali intézményeiben, a házi beteggondozásban vagy akár az idősklubokban és hasonló önkormányzati intézményekben az ott dolgozó szakemberek vagy önkéntesek segítenének az életút-megismerés egyébként hallatlanul érdekes folyamatában.

demencia_3_rawpixel.jpg

Rendkívül hasznos lehetne tehát egy olyan kommunikációs kampány, amely arra bíztatná az idősebb, aktív korosztályokat vagy a velük élő családtagokat, hogy éppen úgy, ahogy a végrendelettel előre készülnek az esetleges halálukra, egy életút-rögzítéssel készüljenek egy esetleg bekövetkező demens életállapotra. Hogy ne csak saját, úri passziónak tekintsék az „emlékirataik” megírását, rögzítését, hanem életük befejező szakaszának emberhez méltó leéléséhez szükséges és fontos eszköznek. Ha szakemberek – gerontológus, ideggyógyász, pszichoterapeuta, szociális szakemberek – egy csoportja elkészítené az idevonatkozó protokollt, azaz egy kérdőív összeállításával segítséget nyújtana, és ez a kérdőív széles körben elérhetővé válna, idős emberek tömegeinek tehetnénk örömtelibbé az utolsó éveit. Egy ilyen kérdőív bekerülhetne a háziorvosok kórtörténeti adatlapjainak mellékletei közé, így biztosítva, hogy a későbbi ellátás megkezdésekor biztosan rendelkezésére álljon a megfelelő szakembereknek. Egyelőre nem létezik ilyen protokoll, de valószínűleg nem keresgélünk messze a valóságtól, ha ilyesmiket látunk lelki szemeink előtt:

  • Születés helye és körülményei, szülők életkörülményei, foglalkozása, életállapota, különös tekintettel az édesanya terhesség alatti állapotára, testvérek, testvérsorrendben elfoglalt hely,
  • Otthonok, lakhatás időrendben, iskolák, iskolai események időrendben,
  • Meghatározó barátok és párkapcsolatok;
  • Hobbik, szenvedély, rendszeresen végzett munka, időtöltés (zene, sport, művészet, fizikai munka, bármi), kedves háziállatok.
  • Házasság, saját család, gyermekek, unokák.
  • Munka, hivatás, munkahelyek, meghatározó kollégák, főnökök és beosztottak, munkahelyi sikerek és kudarcok.
  • Traumák, balesetek, betegségek, nehézségek.
  • Utolsó lakhely, utolsó életkörülmények, kedvenc időtöltések, kedvenc olvasmányok, műsorok, szórakozás.

Hogy mindezt milyen üzenetekkel, milyen csatornákon, milyen eszköztárral kellene kommunikálnunk, majdhogynem rutinszerű feladat egy ügynökség számára. A SaltCommnak, ügynökségünknek egészen biztosan megvan hozzá a rutinja. De lehetne ez akár közös ügy is. Mindannyian leszünk öregek.

demencia_1_freepik.jpg

Magyarázattal tartozom még, hogy miért írtam ezt meg.

Ebbe az érdemi kommunikációs problémába a testvérem szociális gondozás területen írt szakdolgozatában futottam bele*; és megtalálni, hogy mit szolgálhat, miben jó, hogy teheti magát hasznossá, hogy teheti jobbá a világot az a kommunikációdömping, amiben élünk – szerintem nekünk, harcedzett kommunikációs szakembereknek ez az új feladatunk 2020 végére érve, 2021-re készülve. Lehet struccpolitikát folytatva megszüntetni a Facebook-profilt, törölni az Instát a telefonról, újra csak egy, kedvenc napilapot vagy magazint olvasni, mégpedig nyomtatott, házhoz érkező formában, kidobni a tévét – ez mind valid megoldás, nagyon is megértek mindenkit, aki így tesz. Kísértésbe esem sokszor magam is, kivételt képez ezek között a tévé, amely sosem volt a háztartásomban, és nem is hiányzik.

De mégiscsak a kommunikáció a hivatásom, nem fordíthatok ilyen egyszerűen hátat mindannak, amiből élek, és amit valamiért néha akár szenvedélyesen is szeretek, szeretnék jól csinálni. Belső feszültséget okoz bennem, hogy egyrészről hiszek a kommunikáció erejében, másrészről azt tapasztalom, hogy ez a nagy fene nyilvánosság, a kommunikációnak ez a parttalan szabadsága több kárt okoz, mint használ. Ezt a belső feszültséget akkor tudom csökkenteni, ha lankadatlanul keresem, hogyan tudunk jót tenni a világgal kommunikáción keresztül, bármilyenek is a körülmények.

És vannak ilyenek, ahogy a fenti példa is mutatja.

*A témával és feldolgozásával Bánffy Domokos "Demenciával élők életút-megismerési protokollja bentlakásos intézményekben" című szakdolgozatában találkoztam.

Szerző: Molnár-Bánffy Kata, a Salt Communications Kft. ügyezetője

xxx

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

Nem a vírus miatt jött létre, az csak a katalizátora volt – Radnai Márk a SzínházTV-ről

Online színházi streamingszolgáltató platform indult el, a SzínházTV, amely radikálisan megváltoztathatja a fogyasztói szokásokat, és biztosan hatással lesz nemcsak a nézők és a színházak életére, hanem a kommunikációs szakmákra is. Radnai Márk ötletgazdát, színész-rendezőt kérdeztük.

Mikor merült fel a SzínházTV ötlete először?

2015-ben csináltuk a Bárka színházban a 011 fesztivált és ott streameltük az előadást. Láttuk, hogy külföldről mennyien követték, csak Londonból 3500-an nézték. Már utána meg szerettük volna csinálni, de akkor még nem volt nyitottság a színházakban, hogy az előadásokat online, ilyen formán közvetítsük. Idén májusban, mikor lement a karanténszezon, látszott, hogy az emberek mennyire nyitottak arra a fajta színháznézésre, ami az online térben is megjelenhet. A vírusidőszakban mindenki videókat töltött fel, elkezdett felolvasni, régi előadásokat feltölteni, de ezek a videók általában rossz minőségűek voltak – viszont a nézettségen látszott, hogy az emberek szórakozásra és művészetre irányuló igénye nagyon magas. Ekkor kezdtünk el dolgozni az ötleten, 5 hónapon keresztül, míg végül októberben elindíthattuk a csatornát.

Hogyan tekintetek a csatornára: állandó eszköz maradna akkor is, ha az élet visszatérhet a normális kerékvágásba, vagy ebben az esetben a csatorna megszűnne?

Nem a vírus miatt jött létre, a vírus csak a katalizátora volt. Azért vágtam bele, mert láttam, hogy ez most tud megvalósulni. Nem az volt a tervezet, hogyha bezárnak mindent, legyen valami és majd megszüntetjük. Jelenleg minden csütörtökön közvetítünk élőben egy előadást, de már gondolkozunk azon, hogyan sűrítjük a programot, ugyanis annyi színház és minőségi produkció jelezte a részvételét, és az emberek visszajelzése is nagyon pozitív. Decemberben sokkal sűrűbb lesz a program, és a két ünnep között szinte minden nap lesz előadás, többek között gyerek előadást is tervezünk, akár délelőtti programként is.

Hogyan értékeled az első két előadást? Technikailag minden feltétel adott?

A streamnél nagyon sok feltételnek kell megfelelni, egyrészt, hogy a felhasználónak legyen frissített böngészője, legyen internetkapcsolata – itt egy egész más rendszerről van szó, mint, amikor az ember tévét néz, és az embereknek ezt meg kell érteni, hogy élőben töltünk fel 4K-s felvételt az internetre, amelyet valós időben tölt le a felhasználó otthon. Ez a küldetés teljesítve lett: a Centrál Színháznál a második előadás során 98%-os elégedettséggel sikerült megvalósítani – dupla csatornával, mindent túlbiztosítva. Az első előadásnál is minden feltétel adott volt, de egy technikai kolléga lekapcsolta a csatornát 20.45-kor – egy élő esemény azonban nem percre pontosan ér véget, mint a színházban, akár 10 perccel tovább is tarthat vagy hamarabb is véget érthet. A nézők visszakapták a jegyüket az első előadás után, és három napon keresztül biztosítottuk, hogy pótolni tudják az előadást (az utolsó 6 perc miatt). Ezeket a beállításokat most már helyben végezzük. A második előadás ilyen szempontból is elégedettségre ad okot. A technika tehát most már rendelkezésre áll.

szinhaztv_online_szinhaz.jpg

Mi adja ezeknek a színházi előadásoknak a különlegességét?

Úgy próbáljuk dramatizálni, feldolgozni, ahogy azt a történet megkívánja. Maga a csapat is, akivel együtt dolgozunk, profi: 450 napot forgattunk televíziós sorozatokban, heti sorozatokban, a Magyar Televíziónál, a TV2-nél és az RTL Klubon – tehát van egy olyan szakmai tapasztalat, amivel megpróbáljuk ezeket az előadásokat képileg is hasonlóképpen feldolgozni, mint amit a televízióban is látnak az emberek. Másrészt az élő vágásnak köszönhetően igyekszünk úgy felkészülni, hogy azokat a momentumokat, pillanatokat örökítsük meg, amelyekből a néző a lehető legjobban tudja követni a történetet.

Miért tartja fontosnak, hogy legyen a SzínházTV-nek háziasszonya?

Ahogy megyünk előre az előadásokkal, egyre több olyan tartalmat fogunk megosztani, amelyeket a néző a színházban nem láthat. Például a csütörtökön vetítésre kerülő Hatan pizsomában c. előadás során a back stage-ben a szereplők bemutatják majd, hogyan működik a színház, miket szoktak csinálni, milyen bakikat szoktak elkövetni. Hogy a SzínházTV-nek legyen egy háziasszonya, aki kíséri a nézőket, én ezt fontosnak tartottam.

szinhaztv_kovacs_patricia.jpg

Miért pont Kovács Patrícia színésznőre esett a választás?

Azt szerettem volna, hogy a SzínházTV házigazdája olyan ember legyen, akit a szakma is elismer és a nézők is kedvelnek, aki meg tudja ütni a szakmai hangot a színészekkel. Nincsen távolság a SzínházTV és maga a színház között. Már csak amiatt sincs, mert én magam is az egyetemen végeztem, színész és rendező szakra jártam, ismerem a szakma nagy részét. A SzínházTV ilyen értelemben nem kívülről érkezik.

Milyen a közös munka a színházakkal?

Hibátlan. Rendkívül fegyelmezett, pontos, fókuszált. Érezzük, hogy a színészek hálásak ezért a lehetőségért, és látjuk, milyen türelemmel, akarattal csinálják végig. Azt kell, hogy mondjam, példaértékű a színházak részéről és a mi részünkről is, hogy ezeket problémamentesen bonyolítjuk le.

Nem is tudom, volt-e már példa arra, hogy ennyi színház ilyen mértékben összefog, karöltve a nézőkért, a szakmáért; arról nem is beszélve, hogy egy számukra teljesen új platformon, új eszközzel, megreformálva az élet ezen területét.

Ez az egyik legfontosabb visszacsatolás. Ebben az időszakban egy olyan platformot biztosítunk, ahol pusztán szakmai és minőségi érdekek mentén haladva mindenkinek jut hely. Az a célunk, hogy ez egy olyan szakmai platform legyen, ahol mindenki egyaránt megnyilvánulhat, és sikerülhet egymás közönségének megmutatni más-más típusú előadásokat. Ez egy sokkal hosszabb távú és európai gondolkodás. Ezeknek a színházaknak, a Centrálnak, a Katona Józsefnek, az Orlainak stb., megvan a maga törzsközönsége – ezen a platformon ezek a nézők más színházak munkáiba is belenézhetnek, és így egymást fogják erősíteni; ezek a nézők nemcsak az általuk kedvelt színházakba, hanem a másikéba is el fognak később látogatni, ebben biztos vagyok. Ez már a színház brand erősítéséről is szól.

szinhaztv_kovacs_patricia_online_szinhaz.jpg

Jelentkeztek már más színházak is?

Akikkel jelenleg együttműködünk: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Orlai Produkciós Iroda, Katona József Színház, Radnóti Színház, Centrál Színház, Játékszín, budaörsi Latinovits Színház, de tárgyalunk további színházakkal is. Vidékre is nagyon szeretnénk lemenni, már folynak a tárgyalások ez ügyben is, szívesen elutazunk az ország távoli részébe, ha olyan előadásról van szó.

Vissza tudta-e adni a nézőknek az első előadás azt az élményt, amelyet az élő színház nyújt, vagy más élményt tudott adni?

Egész másfajta élményt tud adni, a kettő szinte nem is hasonlítható össze. Élőben a néző-színész kapcsolatáról is szól a darab (a nevetésünk, a hangulatunk visszatükröz a színésznek), ugyanakkor egy előadás során nincs lehetőség ilyen közelről megfigyelni a színészeket, a reakciókat, mint a közvetítés során, ráadásul mivel ott van a nappalinkban, intim közelségbe kerül a néző a színészekkel – ez egészen másfajta élmény. Ugyanakkor véleményem szerint később ez arra ösztökélheti a nézőt, hogy élőben is megnézze a darabot, vagy éppen fordítva. Ez kölcsönösen kiegészítheti egymást. A régi színházi közvetítésekkel ellentétben pedig ez egy teljesen újfajta színházi élmény.

szinhaztv_new_yorki_komedia.jpg

 (A képek forrása: https://www.facebook.com/szinhaztv/photos)

Az interjút készítette: Varga Zita Hella, a Salt Communications Kft. PR vezetője

 

IDŐKAPUK - Virtuális vetélkedő az 1956-os forradalom helyszínein

Nem egyszerű a fiatalok bevonása olyan komoly történelmi témákba, mint az 1956-os forradalom, különösen, ha aktivizálni akarjuk őket. Az Időkapuk c. virtuális vetélkedő azonban éppen ezekre nyújtott megoldást, segítette a 12-19 éves diákok számára e fontos emlékünnepünk megértését. A járványügyi helyzetből adódóan a történelmi vetélkedő keretében a középiskolások egyénileg, online felületen keresztül járhatták be a forradalom helyszíneit, és játékos formában helyezkedhettek bele a magyar történelem e meghatározó időszakába.

idokapuk_mobil_applikacio_design_social.JPG

A hároméves hagyománnyal bíró vetélkedő idén teljesen megújult formában, 2020. október 22. és november 4. között várta a Magyarországon és a határon túl élő középiskolás (12-19 év közötti) diákokat, akik választható fiktív szereplők köntösébe bújva, két külön szinten tesztelhették történelmi, irodalmi és közéleti ismereteiket az ’56-os forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódóan.

idokapuk_social_hirdetesek_1200x628.png

A játék egy külföldi fotóriporter, egy vérbeli, „csibész” pesti srác, egy fiatal, pécsi ápolónő és egy kolozsvári egyetemista személyes sorsán át láttatta a forradalom eseményeit, kultikus alakjait és mutatta be 1956 meghatározó fővárosi és vidéki helyszíneit az egyes karakterekre szabott küldetési útvonal mentén. A vetélkedő részvevői összesen 16 állomást járhattak be, ahol az adott helyszínhez köthető történelmi események rövid összefoglalója, az általuk kiválasztott ’56-os szereplő életének aktuális történései és változatos kvízkérdések várták őket. Az utóbbiak helyes megválaszolásával különböző értékű pontokat lehetett szerezni, illetve a karakter történetéhez kapcsolódó további pontokat érő eszközöket (pl. lyukas zászló, Molotov-koktél, forradalmi kiáltvány, géppuska stb.) adott időkereten belül. A vetélkedő győztesei azok a játékosok lettek, akik a legmagasabb pontszámot a lehető legrövidebb idő alatt érik el.

idokapuk_social_hirdetesek_1200x6288.png

A játékban 1249 felhasználó regisztrált, ebből 1040 aktiválta magát, 922 választott avatárt, 174 fő volt határon túli játékos és 381 játszotta végig mind a 16 helyszínt.

A sikeres vetélkedő főszervezője a Hungarofest Nonproft Kft. volt. A Salt Communications csapata történész-szakértők bevonásával az interaktív történelmi játék tervezését és megvalósítását segítette: egy történelmi kutatást követően az ügyféllel való közös gondolkozás mentén alakítottuk ki a játék feladatait, fordulóit, menetét a kezdetektől egészen a nyertesek kiértesítéséig. A trendeknek megfelelően újragondoltuk a design elemeket (logó, színvilág, képek, vizuális emelek a weboldalon és az alkalmazásban), hogy az elsődleges célcsoportunk az általános és középiskolás diákok számára minél befogadhatóbb legyen. A játékkal kapcsolatos social kommunikáció akciótervét mi dolgoztuk ki, és menedzsmenjét is mi láttuk el.

xxx

Stratégiai, kommunikációs, arculat, design kérdésekben keress minket bátran, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

Virtuális vs. személyes meeting?

A Salt Communications három szakmai divízióját: kreatív, pr, social egy erős account divízió segíti. Nálunk egy project owner (PO) olyan, mint egy IT cégnél a Business Analyst: értőn tolmácsol az ügyfél és a szakemberek között, hogy ha az ügyfél hintát kér, hintát is kapjon - némi sóval (Salt-os megoldásokkal) fűszerezve. Aki nem ismeri a fahinta sztorit (Tree Swing Story), annak rögzítem itt a tervezői folyamat ábráját:

treeswingstory.jpg

  1. Ahogy az ügyfél magyarázza. 2. Ahogy a projektvezető érti. 3. Ahogy az elemző formatervezi. 4. Ahogy a programozók megírják. 5. Amit a béta tesztelők kapnak. 6. Ahogy az üzleti tanácsadó leírja. 7. Ahogy a projekt dokumentálva volt. 8. Amilyen műveleteket telepítettek. 9. Ahogy az ügyfél fizetett. 10. Ahogyan támogatták. 11. Amit a marketing elad. 12. Amire az ügyfélnek tényleg szüksége van. Kép forrása: zentao.pm

A Saltnál tehát a négy divízió közös együttgondolkodása és a PO-ink értő tolmácsolása teszi lehetővé, hogy az ügyfelektől érkező kéréseket, feladatokat összefüggéseiben látjuk és kezeljük, komplexen szolgáljuk ki (és elkerüljük a fenti hinta effektust). A PO-k nálunk mindig figyeltek arra, hogy tényleg kreatív műhelyként működjünk, ezért a COVID-19 járvány nekünk is feladta a leckét, a PO-k által korábban preferált személyes meetingek eltűntek, és minden az online térbe helyeződött át. Éppen ezért aktuális volt már, hogy megkérdezzük őket erről.

Az alábbiakban három PO-nk válaszát olvashatjátok a következő kérdésre: Virtuális vagy személyes meeting?

Kerekes Mária senior account manager:

A koronavírus sokban megváltoztatta az online meetingekről alkotott véleményem. Én mindig a személyes találkozás híve voltam, de az online világ megmutatta, hogy így is lehetséges. Rengeteg időt spórolunk meg, hogy nem kell utazni és a státuszok is könnyedebbek. Így tényleg leküzdhetőek a távolságok, és megértem, hogy világokat tud átszelni a cég a technika segítségével. De pont ezért, ez az a sarokpont, amelyre fókuszálni kell. Nagyon fontos ugyanis, hogy mind az ügyfél mind a munkatárs jól legyen felszerelve technikailag. Ha valamelyiknél probléma van, ki vagy szolgáltatva egy olyan erőnek, amelyet nem te irányítasz. PO-ként sokszor el kell próbálni az online felületet, ahol találkozunk, hogy minden funkciót ismerjek, mert különben nem tudjuk az érdekeinket jól érvényesíteni. Kicsit olyan ez a technika, mint a Maslow-piramis alja, ha nincs kielégítve a technikai feltétel, nem tudunk tovább lépni a tárgyalási szintre.

Én valamilyen hibrid megoldást látok jónak. A stratégiai típusú megbeszéléseket és a bizalomépítést mindenképpen személyesen kell végezni, hiszen az egész jelenléted kommunikál. Döntéshelyzetek előtt szerintem kifejezetten fontos a személyes tér. Számomra az ötletelések sem mennek online keretek között, a kreatív energiákat, egymás inspirálását eddig csak személyes keretek között tudtam kialakítani. Viszont az online világban a prezentációs lehetőségek tárháza nyílt meg.


Szávai István senior account manager, PO divízió vezető:

A koronavírus előtt ódzkodtam az online találkozóktól, de ez nagyot változott, most már szívesebben veszek részt ezeken, mint a személyes meetingeken. A meetingekre alapvetően a hatékonyság oldaláról tekintek, és ilyen szempontból nem érzékelek jelentős különbségeket, amennyiben én vezetem ezeket, igyekszem a legrövidebbre szabni, az előre kitűzött célok elérésére koncentrálva.

A virtuális meeting mellett szól szerintem, hogy sokkal pontosabban időzíthető, az emberek időben jelennek meg rajta, és egyszerűbben abba is lehet hagyni. A személyes találkozók mellett szól viszont az, hogy ott több tér nyílik a metakommunikációra, egy ötletelés alkalmával például jobban érzékelhető, ha valaki mondani szeretne valamit, de bizonytalan, ilyenkor rá lehet segíteni, míg az online térben ezek kevésbé láthatók.

Én azt gondolom, az operatív jellegű találkozókra kiválóan megfelel az online tér, míg kreatív, brainstorming jellegű megbeszélésekre a személyes meeting válik be jobban.

Tóth Viktória junior account manager:

Szerintem a virtuális meeting továbbra is csak egy hiányt pótló megoldás, amíg nem tudunk újra személyes találkozókat szervezni. Az online térben nincs lehetőségünk megfelelő személyes interakcióra, sem a „small talk”-ra, a mondanivalónk szerepe még jobban felerősödik. Kevésbé érezzük a kollégáink támogató mögöttünk állását, hiszen mindannyian egy monitor előtt foglalunk helyet, így olyan érzésünk lehet, mintha csak önmagunkra számíthatnánk. Főleg, ha a program, amit használunk, prezentáció közben nem engedi láttatni a közönség arcát, ilyenkor jóval kevesebb visszajelzést kapunk. A másik alapvető probléma maga a technika, ami nyilvánvalóan a legfontosabb helyzetekben hagy minket cserben.

Természetesen a virtuális meetingnek is vannak előnyei, többek között az, hogy gyakran hatékonyabbak, rövidebb idő alatt lehet átbeszélni az egy-egy projekthez szükséges tudnivalókat, mint a személyes találkozások alkalmával. Ennek ellenére jobban kedvelem a „hagyományos” megbeszéléseket, szerintem a koronavírus visszaszorulásával átállunk majd a korábban megszokott meetingekre. Azonban nyomtalanul nem fog eltűnni ez az új megoldás sem, hiszen bebizonyosodott, hogy szorult helyzetben ennek a segítségével továbbgördíthetőek a projektek, és egy-egy otthonról dolgozó kolléga így is bekapcsolódhat a megbeszélésekbe, ha szükségét érezzük.

 

Írjátok meg nekünk Ti is, hogy mit gondoltok a témáról: Virtuális vagy személyes meeting?

A pr-főnök a keresztapa mellett a consiglieri

"A szervezet pr-vezetője a szervezet első számú vezetőjének a legközvetlenebb munkatársa. Viccesen úgy fogalmaznék, hogy a pr-főnök a “keresztapa” mellett a “consiglieri”. A döntéseket a vezető(k) hozzá(k) meg, és a pr-vezető felelőssége, hogy olyan megfontolt – kutatáson alapuló – tanácsokat adjon, amely a lehetséges variánsokat megvizsgálva a szervezet számára a leghasznosabb, legeredményezőbb. Tévedhet a pr-főnök? Igen. Ahogyan a consigilieri is tévedhet, de csak egyszer. Másodszor már nincsen alkalma tévedni. Tehát rendkívül komoly a public relations szakember felelőssége." - Barát Tamással, az MRPSZ örökös tagjával, a szövetség egyik alapítójával beszélgetett az alapításról, a pr-fogalomköréről, love projektekről, etikus és etikátlan kommunikációról, a COVID-19 vírus okozta helyzet utáni pr szerepéről Varga Zita Hella, a Salt Communications Kft. pr-vezetője, az MPRSZ Etikai Bizottságának tagja.

Ön nemcsak az MPRSZ örökös tagja, hanem az egyik alapítója, ott volt azon a decemberi napon 1990-ben, amikor a szövetség megszületett. Hogyan emlékszik vissza rá?

Abban az időben a Chinoin Tájékoztatási osztályának vezetőjeként dolgoztam, és – több más pályatársammal együtt – egy ideje már foglalkoztatott minket a gondolat, hogy összegyűjtsük azokat a szakembereket, akik már akkor tudták, mit is jelent a public relations.

Dr. Szeles Péter akkoriban írta Sándor Imre professzorral közösen az “Uralkodás titka” című a public relationsról szóló szakkönyvét, amelynek kiadásán együtt dolgoztunk Korompai Jánossal, a Mercurius – Objektív cégek ügyvezetőjével. Az egyik szerkesztőségi ülésen beszéltük meg, hogy összehívjuk a hazai pr-szakembereket és megpróbáljuk megalapítani a Magyar Public Relations Szövetséget. A közös gondolkodásban, alapításban részt vett Tábori György, aki akkoriban az IPRA Council-nak volt a magyar tagja, mellette egy osztrák pr-cég magyarországi vezetője volt, Szabó Gabriella, az említett osztrák pr-cég budapesti részlegének egyik vezetője, Simon Zsuzsa az Objektív munkatársa, és természetesen maga Szeles Péter is.

35 szakembert hívtunk össze, és 1991 január elsejei hatállyal megalakítottuk az MPRSZ-t. Az alakuló Közgyűlés Korompai Jánost választotta elnöknek.

Ön pedig főtitkár lett, majd ezt követte az alelnökség, illetve az ügyvezető alelnöki tisztség. Éveken keresztül töltött be különböző tisztségeket a szövetségben, és választották meg újra és újra. Mire a legbüszkébb ebből az időszakból?

Amire leginkább büszke vagyok, hogy több mint 10 éven keresztül a legfontosabb feladatom a külügyek intézése volt. Ebből hat éven keresztül az IPRA Magyar Tagozata elnökeként voltam tagja az IPRA Councilnak, illetve a GWA világ zsűrijének és az IPRA Szakmafejlesztési Bizottságának. És bár nem választottak meg, de arra nagyon büszke vagyok, hogy jelöltek Professzor Sam Black-kal együtt az IPRA Főtitkárának. Ez a szakmában akkoriban olyan volt, mint az Oscar-díj jelölés. Ebben az időben lettem először a CERP – Európai Public Relations Confederation – Igazgatótanács tagja, majd főtitkára, illetve később a CERP, valamint a CERP Europartners (az EU-ban működő pr-szakemberek szövetsége) alelnöke.

A külügyeken kívül sokat dolgoztam a magyar pr-oktatás beindításán és fejlesztésén. Azt gondolom, ennek a kornak talán a legkiemelkedőbb eseménye az volt, hogy sikerült elérni, hogy a pr-szakmát leválasztották a marketingről és az újságírásról és önálló szakmaként elismerték Magyarországon.

Életem nagyon fontos eseményének tartom, hogy részt vehettem a magyar pr-szakma alapvetéseit meghatározó “Gárdonyi” (a szakma alapjait lefektető), a “Székesfehérvári” (a public relations funkció szervezetbe való beilleszkedéséről) és a “Veszprémi” (a public relations és a marketing viszonyát tárgyaló) Nyilatkozatainak megfogalmazásában.

Mindemellett alapítása óta tagja az “Alapítvány a Public Relations fejlesztéséért” kuratóriumának, és az MPRSZ Szakmafejlesztési Bizottság tagjaként Sárosi Péterrel és Dr. Szeles Péterrel megfogalmazták az MPRSz Szakmafejlesztési Bizottság 1. Sz. útmutató ajánlását, amelyben meghatározták, hogy mit jelent Magyarországon a pr-szemlélet és a pr-tevékenység.

Igen, ez pontosan így van, Magyarországon mégis rendkívül sokan tévesztik össze még ma is a public relations-t a media relations-szel, azonosítják a pr-t a sajtóközlemények írásával. 17 könyvem jelent meg az alkalmazott kommunikáció területén, oktattam egyetemen, főiskolán, számtalan szakmai tanfolyamon, de számomra egyértelműen teljes kudarc, hogy nem sikerült még a szakma egy részével sem megértetni, hogy a public relations egyszerűen nem azonos azzal, amiről sokan beszélnek. Bár a media relations a public relations egyik leggyakrabban használt részterülete, mégis, számos esetben nem is használjuk egy-egy pr-kampány során.  A pr-szemlélet különösen nem, de a pr-tevékenység sem egyenlő a sajtóközlemények írásával.

A public relations szakember legyen a szervezeteken belül a vezetés első számú tanácsadója, és csak azután a menedzsment menedzsere. A public relations elsőként szemléletmód, s csak utána tevékenység-együttes. Mit értek ez alatt? Alapvetően azt megértetni, hogy a public relations egyenlő a szervezetek kommunikációjának tudatos megszervezésével. A public relations menedzsmenti – szervezet irányítási – tevékenység. A szervezet pr-vezetője a szervezet első számú vezetőjének a legközvetlenebb munkatársa. Viccesen úgy fogalmaznék, hogy a pr-főnök a “keresztapa” mellett a “consiglieri”. A döntéseket a vezető(k) hozzá(k) meg, és a pr-vezető felelőssége, hogy olyan megfontolt – kutatáson alapuló – tanácsokat adjon, amely a lehetséges variánsokat megvizsgálva a szervezet számára a leghasznosabb, legeredményezőbb. Tévedhet a pr-főnök? Igen. Ahogyan a consigilieri is tévedhet, de csak egyszer. Másodszor már nincsen alkalma tévedni. Tehát rendkívül komoly a public relations szakember felelőssége.

 Az elmúlt több évtizedes pályafutásán végig tekintve voltak/vannak-e love projektek?  

1965 óta foglalkozom pr-rel. Nehéz kiemelni a love projekteket. Mégis van három feladat, amelyekre egész életemben büszke vagyok, leszek. Az egyik céges, külső-pr: 1976/77-ben a 20 éves a Palma gumimatrac kampánya, a másik a Chinoin belső-pr kampány 1970-ben. Mindkettőnek van egy közös vonása, nevezetesen, annak ellenére, hogy valódi pr-kampányok voltak, a médiát, mint eszközt nem használtuk. Volt egy harmadik is, amelyik bár alapvetően Budapesten zajlott, mégis nemzetközi kampány volt: az MPRSZ – IPRA Nemzetközi PR Szemináriuma 1996-ben, amikor is egy hétig Budapest volt a világ public relations fővárosa.

Van egy nem “kedvenc” kampány, de “kedvenc” feladatom is. Nevezetesen én voltam a főszerkesztője – részben szerzője – az első magyarországi iparági etikai kódexnek, és ez a Gyógyszer-Kommunikáció Etikai Kódexe volt.

Másik két kedvenc feladatom közül az egyik a CERP részére végzett kutatás a pr-definíciók -ról, illetve az ugyancsak a CERP részére kidolgozott e-pr ajánlás megszövegezése volt az ezredforduló idején.

2007-2015 között fontos szerepet játszott a MÚOSZ Etikai Bizottságában. Ön szerint milyen az etikus public relations viselkedés?

Úgy vélem, hogy az etika lényege abban áll, hogy elsősorban a társadalom és az abban élő egyén közvetett és közvetlen környezete, általában és konkrétan mit tart helyes – követendő – viselkedésnek. Ez persze több dologtól is függ. Elsőként az egyéntől: az egyén eredete, (vallása, neveltetése), tanultsága, világnézete, helyzete befolyásolja gondolkodását; másodikként az társadalmi – ezen belül szakmai – környezet, amelyben az egyén él, a harmadik befolyásoló tényező mindig az aktuális helyzet.

Az etikus viselkedés a public relations területén szerintem rendkívül egyszerű: tartsd be a szakma által elfogadott Athéni és a Lisszaboni szabályzat előírásait – ez utóbbi számomra különösen szívügy. A CERP alelnökeként az én feladatom volt annak idején a szabályzat felülvizsgálatának irányítása, korszerűsítése. Ebben az időben minden fontos pr-szakmai vezetővel egyeztettem Európa számos országában.

Szeretnék két dolgot kiemelni: Úgy gondolom, hogy a lisszaboni szabályzat egyik legfontosabb megállapítása szerint az etikusan viselkedő pr-szakember tiszteletben tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kitűzött elveket, és különösen a kifejezés szabadságát és a sajtószabadságot, mely az egyén számára biztosítja az információhoz jutás jogát. Hasonlóképpen vállalja, hogy a közérdekkel összhangban cselekszik, és nem okoz kárt az egyén méltóságában vagy sérthetetlenségében”.

Sokan elfelejtkeznek arról a lisszaboni előírásról, hogy “A public relations tevékenységet nyíltan kell folytatni, ezeket könnyen felismerhetővé kell tenni, egyértelműen azonosítható kell, hogy legyen eredetük, és ez nem lehet félrevezető a harmadik fél számára”.

Szeretném itt kiemelni azt a magyarországi helytelen – általam rendkívül etikátlannak tartott – gyakorlatot, amit “pr-cikk” kifejezéssel jelölnek. Ez ellen magam már többször is felléptem. Sajnos azt gondolom, hogy eredménytelenül. Korábban a MÚOSZ Etikai Bizottságának, illetve a Magyar Média Önszabályzó testület elnökeként kilátástalan harcot folytattam a pr-cikkek ellen.

 Az interjú folytatása az MPRSZ oldalán olvasható IDE kattintva. 

A szakma legnagyobb kihívása a pr szakma tekintélyének megteremtése – CIPR kutatás

A Chartered Institute of Public Relations (CIPR) A szakma állapota című 2020-as riportja alapján a pr szakmában sikerült csökkenteni a nemek közötti bérszakadékot, viszont az etnikai diverzitás terén még nem mutatkoznak olyan jó eredmények. A szakma két fő kihívás elé néz: javítania kell a pr alulreprezentáltságán vezetői szinten, illetve el kell érnie, hogy tudományos szakterületként tekintsenek rá.

A szervezet már 10 éve végez pr trendekkel, problémakörökkel és kihívásokkal kapcsolatos kutatásokat. A mostani riport az Egyesült Királyságban dolgozók szakmán belüli készségeire, fizetésükre, sokszínűségükre, a nemek közötti bérszakadékra, valamint a mentális egészségi állapotukra fókuszál. A kutatás a pr szakemberek véleményét vizsgálja a társadalmi mobilitásról és a szakmai közösségben való részvételről.

christina-wocintechchat-com-sjo_vsskn9s-unsplash.jpg

A pr szakmában dolgozók demográfiai aránya nem változott sokat a tavalyi felméréshez képest: a 60%-uk még mindig a 25 és 44 éves korosztály közül kerül ki, valamint még mindig a nők teszik ki a PR-rel foglalkozó szakemberek kétharmadát. Érdekesség viszont, hogy több férfi dolgozik igazgatóként/ügyvezetőként, mint nő (29% > 19%). A gyakornokok/asszisztensek; a vezetők és a kommunikációs vezetők/társigazgatók férfi-nő aránya nagyjából megegyezik, viszont az office managerek között már több női munkaerőt találunk (17% > 11%°).

A megkérdezett pr szakemberek legnagyobb része (45%) a média, újságírás, kiadás területén dolgozott, mielőtt beléptek volna a szakmába, 11%-a marketinggel vagy piackutatással foglalkozott. 9%-uk a helyi vagy központi kormányzatnak dolgozott, 8% az oktatásban és ugyanennyien jótékonysági vagy önkéntes munkát végeztek korábban.

grafikon_1_1.PNG

 

grafikon_2.PNG

A vizsgálat során az adatokat összevetették az Egyesült Királyság lakosságára vonatkozó felméréssel. Ez alapján elmondható, hogy a pr szakemberek nagyobb arányban végeztek egyetemet, mint a lakosság átlaga (76% > 35%). A szakemberek kevesebb mint felének (43%) a szülei vagy gyámjai szintén végeztek egyetemet vagy valamilyen egyenértékű képzést, az egyötöde (21%) viszont jövedelemtámogatást és ingyenes iskolai eszközöket kapott iskolás éveik alatt.

A társadalmi mobilitással is foglalkozott a kutatás: megvizsgálták, hogy a válaszadók szerint mennyi esély van egy személy vagy csoport társadalmi helyzetének megváltozásához. Az ezzel kapcsolatos vélemények terén különbözőségek mutatkoznak: a pr szakemberek nagyobb arányban (37% > 20%) gondolják, hogy a hátterük előnyt nyújtott számukra a karrierjük során. Viszont abban mindkét csoport közel fele egyetértett (42%-39%), hogy a hátrányos helyzetű emberek számára egyre nehezebb a társadalmi és szakmai fejlődés elérése.

A pr még mindig nem mutat előrelépést az etnikai sokféleség hiányának megoldására az Egyesült Királyságban: 10-ből csak 1 ember tartozik valamilyen etnikai kisebbséghez.

A teljes munkaidőben dolgozó pr szakemberek átlagos jövedelme - különböző faktorok miatt – némileg lecsökkent 1000 font alá. Bár a nemek közötti bérszakadék még mindig fennáll, elmondható, hogy már a második egymást követő évben csökkenő tendenciát mutat. 2018 óta 46%-kal esett vissza a nemek közötti bérszakadék mértéke, jelenleg átlagosan 3658 font a különbség. Elmondható, hogy a bérszakadék mértéke a szakmai tapasztalattal együtt fokozatosan növekszik. A kezdő (0-4 év tapasztalattal rendelkező) pr-esek között még 1687 fonttal keresnek többet a nők, viszont 21 vagy több éves tapasztalattal már a férfiak keresnek többet, méghozzá 19838 fonttal. Emellett beosztás szerint is különbözik a bérszakadék mértéke: a női vezetők átlagosan 573 fonttal keresnek kevesebbet, mint férfi társaik; míg az igazgatók/ ügyvezetők körében már nagyobb a különbség: 19490 fonttal keresnek kevesebbet a nők ebben a munkakörben, mint a férfiak. A szervezet típusa is befolyásolja a bérszakadék mértékét: a tanácsadó cégeknél és ügynökségeknél a teljes munkaidőben dolgozó férfiak 21792 fonttal kapnak többet, mint nőtársaik. Viszont a nonprofit szektorban és a nem kormányzati szervezeteknél átlagosan a nők keresnek többet 3600 fonttal.

grafikon_4.PNG

A pr szakemberek kétharmada érzi úgy, hogy része egy szakmai közösségnek. Ennek fő előnyeként a kapcsolatépítési potenciált nevezték meg, a tanulási és fejlődési lehetőségek után. A közösségi médiát - a LinkedInt és a Twittert - használják leginkább a professzionális kapcsolatépítésre, de a különböző tréning workshopok, a kapcsolatépítési események és a regionális konferenciák is népszerűek. A hálózatépítés leggyakoribb előnyeként a személyes szakmai hálózat bővítését, majd ezután az ismeretek és az ítélőképesség fejlesztését jelölték meg. A válaszadók 7%-a idő hiányában nem vesz részt a networkingben.

Ahogy az előző években is, az ügyfélszektor változatosabb, mint a munkáltatói szektorok. Eddig az ügynökségek leggyakoribb ügyfelei a pénzügyi és az építőipari cégek voltak, idén meglepő módon ez utóbbiak már fel sem kerültek a listára, a helyüket sorrendben a jótékonykodással/önkéntességgel, a magán és állami egészségüggyel, az oktatással, a jogi, könyvelési, vezetési tanácsadással és a gyártóiparral (autó, repülő és gyógyszerészeti is) foglalkozó vállalatok vették át.

Az 5 legnagyobb ágazat, amelyben a házon belül alkalmazott pr szakemberek dolgoznak, megegyezik az előző három év eredményeivel, csak a rangsor változott meg. Az első helyre az egészségügy (állami és magán) került, majd sorrendben a helyi vagy központi kormányzat, oktatás, jótékonyság/önkéntesség, és végül a pénzügyi vagy biztosítási szolgáltatások.

Történt egy kisebb eltolódás a munka taktikai végrehajtásától a stratégiai befolyás felé. Már a negyedik éve a leggyakrabban végzett tevékenység a szövegírás és a szerkesztés mind a senior, mind a junior PR-esek körében. A ’médiakapcsolatok’ a negyedik helyre esett vissza, miután az elmúlt három évben folyamatosan az első háromban volt, és helyébe a stratégiai tervezés lépett, amely így két helyet javított. A közösségi médiakapcsolatok (6. hely), valamint a kutatás, értékelés és mérés (8. hely) a tavalyi évhez képest három, illetve négy hellyel feljebb kerültek a listán. Ebben az évben az influenszer-kapcsolatokat is hozzáadták a listához, ami rögtön fel is ugrott a 16. helyre, mivel a PR-esek egyharmada influenszerekkel is dolgozik – főként a senior kollégák (34%).

grafikon_3.PNG

A senior szakemberek nagyobb arányban vesznek részt a stratégiai tervezésben (83% > 45%) és a vállalatirányításban (48% > 18%), kisebb különbséggel az ügyfélkapcsolati vagy projektmenedzsmentben (47% > 31%), a kormányzati és közösségi kapcsolatokban (38% > 27%), valamint a kampányokban (81% > 71%), mint junior munkatársaik. A junior PR-esek - kis különbséggel - jobban részt vesznek a médiakapcsolatokban (78% > 75%) és a szövegírás és szerkesztésben (83% > 82%), mint a senior kollégáik.

A válaszadók továbbra is úgy vélik, hogy a szövegírás, a szerkesztés, a médiakapcsolatok, a PR projektek és kampányok, valamint a válság- és kríziskezelés tartozik az erősségeik közé. Továbbra is szoros összefüggés van egy tevékenység elvégzésének gyakorisága és az azt gyakorló saját személyes kompetenciájának megítélése között.

grafikon_5.PNG

A kutatásban arra is megkérték a pr szakembereket, hogy válasszák ki és rangsorolják a szakma legnagyobb kihívásait. Az eredmények nem változtak sokat a tavalyi évhez képest: a három legnagyobb kihívás ugyanaz maradt, csak más sorrendben. Előző évben a legnagyobb kihívást még a változó társadalmi és digitális közeg jelentette, viszont idén ez a harmadik helyre esett vissza: megelőzte az, hogy a pr alulreprezentált az igazgatótanács szintjén (1. hely), valamint az, hogy nem tekintik tudományos szakterületnek (2. hely). Ebből adódóan a pr szakemberek lényeges feladat elé néznek a jövőben: fel kell hívniuk munkatársaik és vezetőik figyelmét szakmájuk fontosságára és az általa adott értékek elismerésére.

 

Szerző: Tóth Szilvia, a Salt Communications Kft. junior PR munkatársa

Ha kíváncsi vagy a mi pr projektjeinkre, nézz be hozzánk IDE kattintva.

Ha felvennéd velünk a kapcsolatot, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

Kutyával az irodában

A kutyák ’várt vendégek’ nálunk az irodában, minden héten velünk ’dolgozik’ legalább egy. Persze ennek kivitelezéséhez meg kellett teremteni a megfelelő körülményeket és szükség volt az elfogadó munkatársakra is. Most egy olyan napot mutatunk be, amikor meglátogatott minket az irodában egyik kedves kis négylábú barátunk.

Mindenki nagyon örül és teljesen elolvadva köszön reggel, amikor megérkezik az irodába. Akik már korábban találkoztak vele, reménykedve lesik kegyeit, hátha felismeri, és ugyanolyan elragadtatással fogadja őket, mint ahogy elváltak egymástól. A többiek pedig nagy odaadással üdvözlik a meglepődött jószágot. A hirtelen jött zsongás miatt először úgy tűnik, ma senki nem fog dolgozni – még jó, hogy péntek van!

mila_kutyus.jpg

A kutyus felfedező körútja után a gazdája mellé ül, és ott is marad szinte egész nap, csillogó szemekkel figyeli, és várja, vajon megkapja-e példás magaviseletéért a megérdemelt jutalomfalatot. Ha gazdája mégis elindul valamerre, követi, egyszerűen nem lehet pár méternél távolabb tőle.

Persze nálunk sem mindenki kutyarajongó, de ezt is meg tudjuk oldani: figyelünk egymásra, ha kell, becsukjuk az ajtókat, előkerül a póráz, és a felelős gazdik nem hagyják, hogy a kutyus felügyelet nélkül csatangoljon az irodában. Ha az eb illedelmesen tud viselkedni, akkor jelenléte nem okoz gondot. De térjünk vissza az említett napra.

Természetesen nem bírjuk ki, és lefotózzuk a kutyust: csak ámulunk ügyes pózolási képességein. Sajnos mostani vendégünk - nagy bánatunkra - simogatásra nem igazán fogékony, de játszani szeret, és mindig akad valaki, aki éppen pesztrálja – mondjuk nem is tudnék elképzelni jobb kikapcsolódást két feladat között…

mila_kutyussal.jpgEgyszer csak előkerül egy plüssnyuszi – olyan szép, mintha az egyik kolléga gyermeke hagyta volna bent véletlenül. Kissé izgulva várjuk vissza a gazdit, remélve, hogy ez tényleg a kutyus rágókája, és nem egy kicsi hiányolja éppen… Miután megnyugtató választ kapunk, már indul is a játék, a kutyus szeme csillog. Persze a gazdi egy idő után elveszi tőle, hiszen nem lehet egész nap játszani, – mégis csak egy irodában vagyunk!

Az ebédidő még kritikus: gyönyörű, melegbarna kutyaszemeknek kellene ellenállnunk… Van, aki nem elég erős, és a kutyus pocakja máris 1-2 finom falattal lesz gazdagabb.

Délutánra elfárad a kis eb, lefekszik gazdája székére, ezzel majdnem letúrva őt onnan. Már a szemeit sem tudja nyitva tartani – bizony kimerítő dolog tud lenni, ha ennyire körbe rajongják az embert… – el is alszik hamar.

Egy ilyen mozgalmas nap után gyorsan elérkezik a munkaidő vége, szomorú szívvel búcsúzunk egymástól, és reméljük, hamarosan találkozunk vele újra az irodában!

Irodánk állandó vendégei: Mackó*, Kekszi, Mila, Pici&Lili

irodai_kutya_montazs.PNG

*Mackó évekig a vendégünk volt, de sajnos tavaly óta már nincs közöttünk, nagyon hiányzik.

 Szerző: Tóth Szilvia, a Salt Communications Kft. junior PR munkatársa

10 tipp kezdő Instagram felhasználóknak

Emlékeztek arra az időszakra, amikor még nem volt Instagram? Én sem. Mára már több mint 500 millió felhasználó van jelen az Instagramon, és 25 millió vállalkozás kísérli meg napi szinten a termékeik, szolgáltatásaik népszerűsítését a platformon.

Az Instagram olyan közösségi hálózat, amely fényképek, illetve videók megosztására szolgál, és okostelefonon keresztül maximálisan ki tudjuk használni. 2010-ben hozták létre, azóta pedig számtalan hasonló applikációval próbálták lekörözni, sikertelenül. Talán annak is köszönhető  kirobbanó sikere, hogy 2012-ben felvásárolta a Facebook.

Ha te is szeretnéd kihasználni a platform adta lehetőségeket, de nem tudod, hogy hogyan indulj el az Instán, hoztunk 10 tippet, amivel megkönnyítjük a dolgod.

charles-deluvio-3hrl61wieae-unsplash.jpg

De először is nézzük meg, hogy mire jó az Instagram? Gyakran keresnek meg ezzel a kérdéssel, és azt kell, hogy mondjam: nagyjából mindenre. A saját branded építésére, a kreativitásod kiélésére, új emberek megismerésére, új ismeretek szerzésére. Mivel ez a közösségi oldal rengeteg embert vonz, és hosszú órákat töltenek el a felhasználók az Insta görgetésével, az itt megszerzett figyelem értéke rendkívül nagy, amit érdemes kihasználni.

Tartalmi kérdések

Az, hogy milyen a jó tartalom, relatív, hiszen mást jelent egy jó poszt a személyes profil, és mást az üzleti profil esetében. Bármilyen típusú profilról is beszélünk, két közös pont van, amit figyelembe kell venni a tartalomgyártáskor: legyen jó minőségű és közöljön valamit. Szerencsére egyik sem megvalósíthatatlan, hiszen a jó minőségű képek készítéséhez elég egy okostelefon - a legtöbb telefonba manapság olyan kamera van beépítve, ami alkalmassá teszi az Instagram posztok gyártására. Ahhoz, hogy közöljön is valamit, szükséges egy hangulat, egy életérzés vagy egy hasznos információ átadása.  A cél az, hogy miután a felhasználó elolvasta a bejegyzést, látta a képet, éreznie kell, hogy gazdagabb lett valamivel, jó érzés töltötte el.

10 tipp kezdő Instagram felhasználóknak

  1. Tervezz előre!

Érdemes előre meghatároznod azt, hogy milyen üzenetet szeretnél közvetíteni az Instagram profiloddal, emellett át kell gondolnod a profilod, a képeid hangulatát is. Válassz egy témát, és legyen ez a vezérszál, amikor a tartalmaidat tervezed.  

Imádsz sütni, főzni? Akkor mozogj a gasztro vonalon Instagramon is! Fotózd le az alkotásaidat, és oszd meg a követőiddel a receptet!

  1. Törekedj a rendszerességre!

A felhasználóknak fontos a rendszeresség, így, ha nem szeretnéd elveszíteni a nagy munkával megszerzett követőidet, törekedj a rendszeres posztolásra! De mit is jelent a rendszeresség? Ez leginkább attól függ, mi célod az Instagrammal.
Ha üzleti fiókot kezelsz, akkor érdemes napi szinten kihasználnod a platform adta lehetőségeket.

  1. Használj egységes vizuális megjelenést!

Sokan nem tartják fontosnak az Instagramon az egységes vizuális megjelenést, pedig, ha rád talál valaki, az összkép nagyban befolyásolja azt a döntést, hogy bekövet-e vagy sem.
Egységet alkothat például egy keret vagy egy színvilág.

  1. Rendszerezd tudatosan a képeidet!

Ha egyik nap egy szelfit töltesz fel, másnap posztolj inkább egész alakos képet. Ha vállalkozásod van, és egyik nap a termékedről teszel közzé fotót, másik nap ossz meg olyan képet, amelyen a terméked adta hangulatot látják a felhasználók. Fontos, hogy folyamatosan variáld a képeidet, így nem lesz unalmas, egyhangú a profilod.

  1. Ne posztold ugyanazt, mint Facebookon!

Hiába tartozik a két platform egy vállalathoz, nem ugyanazon az elven működnek. A Facebookon a szöveges posztok kapnak nagyobb hangsúlyt, az Instagramon pedig a vizuális tartalmak. Ezen kívül adnod kell egy okot arra az embereknek, hogy mindkét felületen kövessenek. Ha ugyanazt posztolod Facebookra és Instagramra is, akkor nem biztos, hogy mindkét felületen sokan fognak érdeklődni irántad vagy a termékedért .

  1. Adj hozzá egy kis hashtaget!

Sokan egyáltalán nem tartják fontosnak a hashtagek használatát, de persze akadnak olyanok is, akik már túlzásba esnek. Ha most indítod el az oldaladat, válogass a népszerű, mégis releváns hashtagek közül, ezzel pedig a profilodra terelheted a látogatókat. A népszerűek akkor hasznosak, ha egy nagyobb felhasználói csoportot szeretnél elérni. Minél népszerűbb a hashtag, annál nagyobb konkurenciával kell számolnod, viszont rengetegen láthatják a bejegyzésedet. Ha sok like-ot szeretnél egy képre, érdemes egy kicsit utánanézni, melyek a legnépszerűbb hashtagek, ehhez segítséget már ITT is találhatsz.

  1. Jelölj meg a posztoknál kapcsolódó fiókokat, helyszíneket!

A felhasználók gyakran keresnek helyszínekre, tehát, ha helyszíneket is hozzáadsz egy-egy poszthoz, valamint megjelölöd a fotón szereplő személyeket, többen rátalálhatnak a profilodra.

  1. Ügyelj a kétirányú kommunikációra!

Ha valóban egy erős online jelenlétet szeretnél kiépíteni a felületen, tegyél fel bátran kérdéseket a követőidnek, és természetesen válaszolj minden hozzászólásra! Különösen egy márka esetében hathat negatívan, ha a kommenteket nem válaszolják meg, azt üzenve a követőknek, hogy mondanivalójuk nem fontos a cég számára. Ösztönözd őket aktivitásra, így az algoritmus is szeretni fog!

  1. Használd ki a story adta lehetőségeket!

Igazi áttörés volt a platform történetében az Instagram Stories funkció megjelenése. A Stories komoly változtatásokat hozott a felhasználói élmény terén, ami természetesen a marketingre is hatással volt. 2016. augusztus elején vezette be az Instagram, komoly konkurenciát teremtve a Snapchatnek. Az Instagram történetek működésének lényege, hogy a közzétett tartalom 24 óráig elérhető, utána törlődik. Egy story keretében 15 mp-nyi videót tölthetünk fel, a képek pedig 5 mp-ig láthatók. Ha egy képet csak egy bizonyos csoporttal szeretnél megosztani, arra is van lehetőség, csupán be kell állítanod, hogy a közeli ismerőseid lássák – erre a listára azt veszel fel, akit szeretnél. Storyban megoszthatsz szavazást, kérdezhetsz a követőidtől, de montázsokat is tudsz készíteni. Érdemes elidőzni egy kicsit ennél a funkciónál és megismerni, majd kihasználni a lehetőségeit.

  1. Inspirálódj, de ne lopj!

Az Instagram tökéletes hely arra, hogy inspirálódj, azonban meg kell maradnod ezen a szinten, nem szabad, hogy más képeit használd fel a sajátodként feltüntetve, hiszen ez jogi következményeket vonhat maga után. Ha látsz egy szép fotót vagy olvasol egy kreatív szöveget, el tudod menteni az adott posztot a mentés funkciónak köszönhetően.

Szerző: Lukács Kornélia, a Salt Communications Kft. social media menedzsere

xxx

Ha nem igazodsz el az Instagram útvesztőiben, írj nekünk a Salt Communications oldalán, az elérhetőségeket ITT találod.

 

süti beállítások módosítása